Sziasztok!! :D Ez a rész előre szólok nagyon hülye ötlet szüleménye! Az ötletet az Eb és a Web c. sorozat adta nekem. Remélem még így is olvasni fogjátok a blogomat. Jó olvasást! ;D Pusz: Fcinti2000
Ui.: A rész egy kicsit rövid lett mint a 6.Fejezet. Sajnálom! :/
/Louis szemszöge\
A tenyerem izzadott mint az állat, mikor leparkoltam a sintér telepen. Egy nagy sóhaj kiengedése után behúztam a kéziféket és leállítottam a motort.Kikapcsoltam a biztonsági övemet. A zsebembe rejtettem a mobilomat és kiszálltam a kocsiból. Gyors léptekkel igyekeztem az ajtóhoz, egy erős lökéssel kinyitottam az említett tárgyat és beléptem a helyre. A fülemet rögtön fájlalni kezdtem az orbitális kutya ugatásoktól, nyüszítésektől. Odamentem a pulthoz ahol egy nő olyan 35 év körüli lehetett szorgosan könyvelt valamit. Mikor odaértem felraktam a karjaimat a pultra és akkor felfigyelt rám. Barna göndör haja az arcába lógott, szürke szemeit eltakarta a szemüvege.
- Ön Louis Tomlinson? - kérdezte és levette a szemüvegét majd a lap mellé rakta
- Igen én vagyok, és pontosan nem nagyon értem miért vagyok itt - válaszoltam
- Kérem kövessen Mr.Tomlinson - ment hátra én meg engedelmesen mentem utána de azért hozzászóltam
- Louis, csak simán Louis - mosolyogtam és bementünk egy terembe ahol nagyon sok kennel volt. Tele kutyákkal. Amint meghallották hogy itt vagyunk rögtön ugatni kezdtek, valamelyik kutya nyüszíteni és valamelyik meg morgott. Végig mentünk folyosón és a szemeimet végig a kutyákon tartattam. Jó bevallom egy kicsit féltem. Odaértünk az ajtóhoz és kinyitotta a nő. Bementünk egy másik terembe ahol sokkal másabb kutyákat tartottak. Nem zajosakat, és nem ilyen habzó szájúak voltak ott.
- Elnézést most hol vagyunk? - kérdeztem rá
- Itt olyan kutyákat és állatokat tartunk akik megsérültek. Vagy valami bajuk van. És itt van az ön kutyája - ment előre és beszélt és mutogatott az állatokra
- Már bocsánat de lehet hogy nem az én kutyám, lehet hogy másé - mentem utána, majd végül megállt egy kennelnél.
- Szerintem meg ez az ön kutyája Mr.Tomlinson - mutatott a kennelbe lévő kutyára. Elállt a lélegzetem mikor a kutyát. De hát ő........Ted. Még is él?! Egy szempillantás alatt eltűnt a félelmem, hanem örültem! Örültem, mert a legjobb barátom él.
- Kérem kinyissa a kennelt? - kérdeztem, a nő bólintott és a zsebéből elő vett egy kulcsot és kinyitotta a kennelt majd magamra hagyott Teddel.
- Haver- mentem oda hozzá és leguggoltam mellé, lassan és óvatosan simogatni kezdtem pelyhes szőrét. Egy mosoly húzódott a számra mikor felidéztem egy emléket.
*Visszaemlékezés*
Őszies idő volt, annak ellenére Ted elég jól szórakozott.Ő boldogan ugrált, rohangált ide-oda, ugrált be az összeszedett barna-sárga levelekbe, én meg a padon ülve mosolyogva figyelem a tetteit. Egy két ember l megnézte Ted-et, de mindig mosolyogva mentek tovább. Ez a jó oldala hogy van egy kutyád, olyankor senki nem hord le. De nem is azért van nekem Ted. Már 11-12 korom óta piszkálom anyuékat hogy vegyenek nekem egy kutyát, mert az osztálytársamnak volt egy golden kutyája, és azzal mindig játszottunk. De mikor megláttam a dobozban Ted-et elöntött a boldogság, azóta Ted és én a legjobb barátok vagyunk. Én gondozom őt és sok szeretetet adok neki és ő is viszonozza a szeretetét. A gondolkodásomat Ted ugatása hívott vissza a jelenbe. Megrázva a fejemet néztem meg mit ugat Ted. Szegény éppen ugatva rohant egy frizbi után mint egy eszement és a futás vége az lett hogy a kutya szépen találkozott egy kukával. Ted annyira figyelte a levegőben repülő micsodát hogy nem vette észre az előtte lévő kukát. Én persze ahogyan meghallottam a koppanást azonnal rohantam hozzá és felemeltem az ölembe, pár perc elteltével elő is került a frizbi tulajdonosa egy igen "Igen" csinos lány rohant ide hozzánk. Szőke haja ide-oda állt a szél miatt, gyönyörű szürke szemei az aggodalomtól csillogott. Arca tele volt félelemmel és megbánással.
- Jaj bocsánat néha annyira ügyetlen vagyok, jól van a kiskutya? Annyira sajnálom csak meglátta nálam a frizbit és játszani akart én meg persze eldobtam neki, nem gondoltam hogy baleset történik. - kért szegény bocsánat
- Nem baj, tényleg - mosolyogtam és az ölembe alvó kutyára néztem - Elég ügyetlen tud lenni ez a kis zsivány - simogattam meg éppen az egyik szabad kezemmel.
- Amúgy te kutyád, vagy éppen a tesód-é ha van? - kérdezett rá ő is megsimogatta Ted-et
- Nem a tesóm-é hanem az enyém anyuéktól kaptam ezt szörnyecskét a szülinapomra, ami nem rég volt - meséltem neki már a padon ülve
- Tényleg? Nekem is van kutyám, éppen most kaptam karácsonyra - mosolygott - Ide is hívom Missy gyere ide - kiáltott és fél perc alatt itt termett egy szép golden retriever kölyök - Ő itt Missy az én kis kutyám - emelte fel az ölébe a kutyust
- Nagyon aranyos kutyád van, és milyen fegyelmezett - jegyeztem meg mivel a kutya az ölébe egyetlen egyet se mozdult meg - Te fegyelmezted meg? - simogattam meg a fejét
- Igen én voltam, mert csak apa úgy engedte meg Missy-t a házba de könnyű volt megtanítani őt, okos kutya - mosolygott - Egyébként Rose vagyok - nyújtotta a kezét
- Én meg Louis - fogadtam el gesztusát - Olyan szép vagy - mondtam olyan hangnemben hogy csak én halljam
- Mi? - ne meg hallotta?!
- Semmi - vágtam rá rögtön és lehajtottam a fejemet
- Aranyos vagy - mondta és megpuszilta az arcomat, OMG! - De nekünk mennünk kell, gyere Missy - állt fel és elsétált. Egy pillanatra megtorpant és visszafordult - Szia Louis, örülök hogy megismerhetlek - kiabálta és elrohant Missy-vel.
*Visszaemlékezés vége*
" Hé Louis nem tolnád nekem ide a vizes tált nekem, szomjas vagyok" hallottam meg Ted hangját
- Persze pajti - raktam le elé.................várjunk csak. Úristen, most Ted most komolyan megszólalt? Hallottam a hangját a saját KUTYÁMNAK. Ez nem lehet igaz. Tátott szájjal figyeltem az előttem fekvő kutyát aki ivott a vízből.
"Mi van haver? Nem láttál még kutyát beszélni?" kérdezte. Éreztem ahogyan egyre jobban kezdek szédülni, a szemem mintha acélból lenne csukódik lefele. Utána se kép se hang.
Ui.: A rész egy kicsit rövid lett mint a 6.Fejezet. Sajnálom! :/
/Louis szemszöge\
A tenyerem izzadott mint az állat, mikor leparkoltam a sintér telepen. Egy nagy sóhaj kiengedése után behúztam a kéziféket és leállítottam a motort.Kikapcsoltam a biztonsági övemet. A zsebembe rejtettem a mobilomat és kiszálltam a kocsiból. Gyors léptekkel igyekeztem az ajtóhoz, egy erős lökéssel kinyitottam az említett tárgyat és beléptem a helyre. A fülemet rögtön fájlalni kezdtem az orbitális kutya ugatásoktól, nyüszítésektől. Odamentem a pulthoz ahol egy nő olyan 35 év körüli lehetett szorgosan könyvelt valamit. Mikor odaértem felraktam a karjaimat a pultra és akkor felfigyelt rám. Barna göndör haja az arcába lógott, szürke szemeit eltakarta a szemüvege.
- Ön Louis Tomlinson? - kérdezte és levette a szemüvegét majd a lap mellé rakta
- Igen én vagyok, és pontosan nem nagyon értem miért vagyok itt - válaszoltam
- Kérem kövessen Mr.Tomlinson - ment hátra én meg engedelmesen mentem utána de azért hozzászóltam
- Louis, csak simán Louis - mosolyogtam és bementünk egy terembe ahol nagyon sok kennel volt. Tele kutyákkal. Amint meghallották hogy itt vagyunk rögtön ugatni kezdtek, valamelyik kutya nyüszíteni és valamelyik meg morgott. Végig mentünk folyosón és a szemeimet végig a kutyákon tartattam. Jó bevallom egy kicsit féltem. Odaértünk az ajtóhoz és kinyitotta a nő. Bementünk egy másik terembe ahol sokkal másabb kutyákat tartottak. Nem zajosakat, és nem ilyen habzó szájúak voltak ott.
- Elnézést most hol vagyunk? - kérdeztem rá
- Itt olyan kutyákat és állatokat tartunk akik megsérültek. Vagy valami bajuk van. És itt van az ön kutyája - ment előre és beszélt és mutogatott az állatokra
- Már bocsánat de lehet hogy nem az én kutyám, lehet hogy másé - mentem utána, majd végül megállt egy kennelnél.
- Szerintem meg ez az ön kutyája Mr.Tomlinson - mutatott a kennelbe lévő kutyára. Elállt a lélegzetem mikor a kutyát. De hát ő........Ted. Még is él?! Egy szempillantás alatt eltűnt a félelmem, hanem örültem! Örültem, mert a legjobb barátom él.
- Kérem kinyissa a kennelt? - kérdeztem, a nő bólintott és a zsebéből elő vett egy kulcsot és kinyitotta a kennelt majd magamra hagyott Teddel.
- Haver- mentem oda hozzá és leguggoltam mellé, lassan és óvatosan simogatni kezdtem pelyhes szőrét. Egy mosoly húzódott a számra mikor felidéztem egy emléket.
*Visszaemlékezés*
Őszies idő volt, annak ellenére Ted elég jól szórakozott.Ő boldogan ugrált, rohangált ide-oda, ugrált be az összeszedett barna-sárga levelekbe, én meg a padon ülve mosolyogva figyelem a tetteit. Egy két ember l megnézte Ted-et, de mindig mosolyogva mentek tovább. Ez a jó oldala hogy van egy kutyád, olyankor senki nem hord le. De nem is azért van nekem Ted. Már 11-12 korom óta piszkálom anyuékat hogy vegyenek nekem egy kutyát, mert az osztálytársamnak volt egy golden kutyája, és azzal mindig játszottunk. De mikor megláttam a dobozban Ted-et elöntött a boldogság, azóta Ted és én a legjobb barátok vagyunk. Én gondozom őt és sok szeretetet adok neki és ő is viszonozza a szeretetét. A gondolkodásomat Ted ugatása hívott vissza a jelenbe. Megrázva a fejemet néztem meg mit ugat Ted. Szegény éppen ugatva rohant egy frizbi után mint egy eszement és a futás vége az lett hogy a kutya szépen találkozott egy kukával. Ted annyira figyelte a levegőben repülő micsodát hogy nem vette észre az előtte lévő kukát. Én persze ahogyan meghallottam a koppanást azonnal rohantam hozzá és felemeltem az ölembe, pár perc elteltével elő is került a frizbi tulajdonosa egy igen "Igen" csinos lány rohant ide hozzánk. Szőke haja ide-oda állt a szél miatt, gyönyörű szürke szemei az aggodalomtól csillogott. Arca tele volt félelemmel és megbánással.
- Jaj bocsánat néha annyira ügyetlen vagyok, jól van a kiskutya? Annyira sajnálom csak meglátta nálam a frizbit és játszani akart én meg persze eldobtam neki, nem gondoltam hogy baleset történik. - kért szegény bocsánat
- Nem baj, tényleg - mosolyogtam és az ölembe alvó kutyára néztem - Elég ügyetlen tud lenni ez a kis zsivány - simogattam meg éppen az egyik szabad kezemmel.
- Amúgy te kutyád, vagy éppen a tesód-é ha van? - kérdezett rá ő is megsimogatta Ted-et
- Nem a tesóm-é hanem az enyém anyuéktól kaptam ezt szörnyecskét a szülinapomra, ami nem rég volt - meséltem neki már a padon ülve
- Tényleg? Nekem is van kutyám, éppen most kaptam karácsonyra - mosolygott - Ide is hívom Missy gyere ide - kiáltott és fél perc alatt itt termett egy szép golden retriever kölyök - Ő itt Missy az én kis kutyám - emelte fel az ölébe a kutyust
- Nagyon aranyos kutyád van, és milyen fegyelmezett - jegyeztem meg mivel a kutya az ölébe egyetlen egyet se mozdult meg - Te fegyelmezted meg? - simogattam meg a fejét
- Igen én voltam, mert csak apa úgy engedte meg Missy-t a házba de könnyű volt megtanítani őt, okos kutya - mosolygott - Egyébként Rose vagyok - nyújtotta a kezét
- Én meg Louis - fogadtam el gesztusát - Olyan szép vagy - mondtam olyan hangnemben hogy csak én halljam
- Mi? - ne meg hallotta?!
- Semmi - vágtam rá rögtön és lehajtottam a fejemet
- Aranyos vagy - mondta és megpuszilta az arcomat, OMG! - De nekünk mennünk kell, gyere Missy - állt fel és elsétált. Egy pillanatra megtorpant és visszafordult - Szia Louis, örülök hogy megismerhetlek - kiabálta és elrohant Missy-vel.
*Visszaemlékezés vége*
" Hé Louis nem tolnád nekem ide a vizes tált nekem, szomjas vagyok" hallottam meg Ted hangját
- Persze pajti - raktam le elé.................várjunk csak. Úristen, most Ted most komolyan megszólalt? Hallottam a hangját a saját KUTYÁMNAK. Ez nem lehet igaz. Tátott szájjal figyeltem az előttem fekvő kutyát aki ivott a vízből.
"Mi van haver? Nem láttál még kutyát beszélni?" kérdezte. Éreztem ahogyan egyre jobban kezdek szédülni, a szemem mintha acélból lenne csukódik lefele. Utána se kép se hang.