Eleanor szemszöge:
- Louis kérlek vedd fel a telefont, mikor értek haza? Éjfél elmúlt és még ti nem vagytok itthon! Nagyon aggódok, kérlek gyertek haza - könyörögtem a telefonba és leraktam. Szomorúan tettem le a készüléket a dohányzóasztalra és néztem tovább a tévét. Hol lehetnek? - gondoltam magamba és felkeltem a kényelmes kanapéról. Ránéztem a falon lévő órára és az óra pontosan 1:00-et mutatott, sóhajtva mentem fel az emeletre és bementem a hálószobába. Bebújtam az ágyamba - és minden lámpát égve hagyva, tévét bekapcsolva - aludtam el.
***
Reggel Louis nevetésére keltem fel. Felültem az ágyon és láttam hogy Louis a földön fekszik s nevet, Ted meg nyalja az arcát. Kuncogva keltem ki az ágybólés elindultam a fürdőszoba felé mikor megpillantottam a szoba sarkába egy szemetes zsákot, érdeklődve odamentem és megnéztem mi van benne. A szívem pár másodpercre leállt a látványtól. Az újságom és a kedvenc párnát szétszakítva voltak a zsákba. Dühösen kiborítottam ami a zsákba volt és a szétszedett cuccaim a földre estek. Nem csak a újságomat és a párnámat szedte szét. Meg még a kedvenc cipőmet (Amit nem találtam, de már meglett). A testembe mérhetetlen sok düh gyűlt össze bennem Ted iránt. Legszívesebben kiabáltam volna vele, de inkább berohantam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Leültem a hideg padlóra és gondolkozni kezdtem. Ted-ről azt gondoltam másodjára hogy nagyon aranyos kutya és Louis-nak tényleg igaza lett nem bántott engem, most meg..nem értem miért csinálta ezt? Miért szedte szét a kedvenc dolgaimat? Nem kedvel engem? Csak ezek cikáztam a fejembe. Pár perc múlva felkeltem a hideg kőröl és kifújtam a levegőt a tüdőmből. Lassan tettem a tenyeremet a kilincsre és éppen kinyitottam volna az ajtót mikor az ajtó kicsapódott. A testem ütközött az ajtóval, és erősen a földre estem. A hátamba erős fájdalom nyílalt. Egy pillanatra lecsukódott a szemem.
- Ted már megint mit műveltél? - hallottam meg egy hangot mellőlem, nem nagyon tudtam kivenni hogy kinek a hangja ez de inkább hallgattam
- Ted válaszolj! Eleanor nem hall téged, csak én. Mond el nekem hogy mit műveltél vele - emelte fel egy kicsit a hangját az ember
Pár perc csönd jött és egy sóhajtás. Kiakarom nyitni a szemem, de nem tudom, olyan mintha egy súly csukva tartaná a szememet.
- Istenem Ted, szerintem most menj fel az emeletre - beszéd és mancs lépkedést hallottam és megint csönd lett.
Erőt vettem magamon és kinyitottam a szememet. Az első amit/akit megláttam az Louis volt, mikor meglátta hogy felébredtem szorosan magához húzott. Arcát a nyakamba temette és megszólalt:
- Azt hittem hogy nem ébredsz fel - suttogta és megpuszilta az arcomat - Mond el hogy mi történt - kért engem, nagyot sóhajtottam és neki kezdtem a mesélésnek. Mikor a végére értem, félénken néztem Louis-ra.
- Louis én felmegyek a szobába, felfekszek, fáj a fejem - mondtam és a kezemet a homlokomra tettem és elszínleltem hogy tényleg fáj a fejem
- Jaj kicsim akkor tényleg menj fel, de előtte gyere vegyél be gyógyszert - fogta meg a két kezem és felállított
- Lou, nem kell, csak lefekszem, alszok néhány órát és jobban is leszek - vágtam rá rögtön mikor elkezdett húzni a konyha felé. Óvatosan kicsúsztattam a kezeimet az ő védelmező kezei közül, elmotyogtam egy "jó éjt" félét és felmentem az emeletre. Benyitottam a szobánkba és látom hogy Ted az ágyunk közepén alszik. Odamentem az ágy mellé, lassan leültem az ágyra. Elkezdtem bökdösni őt, addig ameddig fel nem kelt. Mikor felkelt elkezdtem mondani a magamét.
- Mi az hogy legelőször megtámadsz megharapod a lábamat, most meg szétszakítod a kedvenc dolgaimat, az után meg neki szaladsz az ajtónak úgy hogy lefejelem az ajtót, és elájulok? Milyen gonosz kutya vagy te? Szívtelen vagy velem! Meg se próbálsz jobban ismerni, én elfogadom hogy itt laksz, mert ez Louis-nak fontos. De ajánlom hogy az ágyra és a kanapéra fel ne menj, van saját helyed! És ha a dolgaimhoz mersz nyúlni, véged lesz és ne kerülj az utamba! Megértetted? - néztem dühösen Ted barna szemébe - És most tűnj le az ágyról, aludj a saját helyeden - hessegettem le az ágyról. Odament a saját helyéhez és elfeküdt. Én befeküdtem a helyemre, lehunytam a szememet és álomba is zuhantam.
- Ted már megint mit műveltél? - hallottam meg egy hangot mellőlem, nem nagyon tudtam kivenni hogy kinek a hangja ez de inkább hallgattam
- Ted válaszolj! Eleanor nem hall téged, csak én. Mond el nekem hogy mit műveltél vele - emelte fel egy kicsit a hangját az ember
Pár perc csönd jött és egy sóhajtás. Kiakarom nyitni a szemem, de nem tudom, olyan mintha egy súly csukva tartaná a szememet.
- Istenem Ted, szerintem most menj fel az emeletre - beszéd és mancs lépkedést hallottam és megint csönd lett.
Erőt vettem magamon és kinyitottam a szememet. Az első amit/akit megláttam az Louis volt, mikor meglátta hogy felébredtem szorosan magához húzott. Arcát a nyakamba temette és megszólalt:
- Azt hittem hogy nem ébredsz fel - suttogta és megpuszilta az arcomat - Mond el hogy mi történt - kért engem, nagyot sóhajtottam és neki kezdtem a mesélésnek. Mikor a végére értem, félénken néztem Louis-ra.
- Louis én felmegyek a szobába, felfekszek, fáj a fejem - mondtam és a kezemet a homlokomra tettem és elszínleltem hogy tényleg fáj a fejem
- Jaj kicsim akkor tényleg menj fel, de előtte gyere vegyél be gyógyszert - fogta meg a két kezem és felállított
- Lou, nem kell, csak lefekszem, alszok néhány órát és jobban is leszek - vágtam rá rögtön mikor elkezdett húzni a konyha felé. Óvatosan kicsúsztattam a kezeimet az ő védelmező kezei közül, elmotyogtam egy "jó éjt" félét és felmentem az emeletre. Benyitottam a szobánkba és látom hogy Ted az ágyunk közepén alszik. Odamentem az ágy mellé, lassan leültem az ágyra. Elkezdtem bökdösni őt, addig ameddig fel nem kelt. Mikor felkelt elkezdtem mondani a magamét.
- Mi az hogy legelőször megtámadsz megharapod a lábamat, most meg szétszakítod a kedvenc dolgaimat, az után meg neki szaladsz az ajtónak úgy hogy lefejelem az ajtót, és elájulok? Milyen gonosz kutya vagy te? Szívtelen vagy velem! Meg se próbálsz jobban ismerni, én elfogadom hogy itt laksz, mert ez Louis-nak fontos. De ajánlom hogy az ágyra és a kanapéra fel ne menj, van saját helyed! És ha a dolgaimhoz mersz nyúlni, véged lesz és ne kerülj az utamba! Megértetted? - néztem dühösen Ted barna szemébe - És most tűnj le az ágyról, aludj a saját helyeden - hessegettem le az ágyról. Odament a saját helyéhez és elfeküdt. Én befeküdtem a helyemre, lehunytam a szememet és álomba is zuhantam.