Sziasztok megpróbáltam hozni a részt, és úgy látszik sikerült is :D A rész után egy kis élmény beszámoló lenne a kirándulásról ha érdekelne titeket, de ha nem akkor se baj! :) Köszönöm szépen az 1289 oldalmegjelenítést!!! *-* Imádlak titeket! <3 Jó olvasást. Pusz: Fcinti2000
/Louis szemszöge\
Hajnalban a telefonom csörgésére kellett hogy felkeljek. Lassan kinyitottam a szememet és megnéztem hány óra. 6:30. Szuper gyorsasággal ugrottam ki az ágyból, aminek az lett a végeredménye hogy a földön landoltam. Rohadt takaró. Kiszedtem a lábamat a takaróból és rohantam a fürdőbe. Elvégeztem a reggeli teendőimet és átrohantam a szobámba. Felkaptam valami ruhát ami a kezem közé került és belecsúsztattam a farzsebembe a telefonomat és a pénztárcámat. Ránéztem a faliórára ami 6:45-öt mutatott, nem sürgettem magam tovább mert volt még időm. A kórházba csak 7:20-kor lehet látogatni. Lementem a konyhába és csináltam egy erős kávét. Azt lassan elszürcsölgettem. Mikor végeztem vele írtam egy SMS-t Harry-nek hogy lehet hogy kések majd a próbára, mert el kell mennem a sintér terepre de előtte bemegyek Eleanor-hoz a kórházba. Pár perc kellett és rögtön hívott Harry.
- Szia Louis! Mi az hogy be kell hogy menj Eleanor-hoz? - szólt be Harry
- Nem tudod? - húztam fel a szemöldökömet - Pedig te is ott voltál, vagy lehet hogy az agyad nem volt ott?
- Haha, de vicces - mormogott - De mi történt pontosan? - kérdezte
- Mert hol voltál? - kérdeztem, nem szeretném elmondani Harry-nek a sztorit. Ismerem őt. Elfecsegné mindenkinek.
- Gyorsan haza ugrottam - hazudott
- Ja jó - vágtam rá - De nekem meg mennem kell, szia Harry - mondtam és meg se vártam Harry válaszát rögtön le is tettem a telefont.
Betettem a bögrét a mosogatóba és kimentem a konyhából. A nappaliban a dohányzó asztalról a slusszkulcsot felkaptam a kezembe és elindultam a folyosó felé. Ott felkaptam magamra a cipőmet és kiléptem a házból. Gyorsan bezártam az ajtót és beszálltam az autómba.Beindítottam az autót és az utamat a kórház felé vettem.
20 perc után végre megérkeztem a kórház parkolójába. Kerestem egy üres helyet és be is álltam. Behúztam a kéziféket majd leállítottam az autót, s kiszálltam szó szerint berohantam az épületbe, még az se érdekelt hogy egy autó majdnem elcsapott engem, de leszartam. Mivel tudtam hogy hanyadikon van Eleanor-nak a kórterme így, legelsőnek a liftet pillantottam meg, de az mellett közvetlenül ott volt a lépcső is. Néhány perc gondolkodás idő után a lábaim a lépcső felé mozogtak. Hármasával lépkedtem a lépcsőfokokon és mikor felértem a 2.-ra, rohantam a 140.kórteremhez. Halkan bekopogtam és kinyitottam az ajtót. Elsőnek a fejemet dugtam be a kis nyíláson és rögtön megpillantottam hogy El nem egyedül van a kórterembe, hanem ott van Dr.Wilson is éppen gondolom megvizsgálta az én gyönyörűségemet. Egy pillanatra az ágy mellől el lépett Dr.Wilson és megláthattam Eleanor szépséges arcát, mikor meglátott engem rögtön felderült az arca és ez nekem egy hatalmas mosolyt csalt az arcomra. Intett El hogy menjek be, ezért így lassan beléptem a kórterembe. Hátam mögé rejtettem a rózsacsokort, amit még az útközben vettem neki. Úgy lépkedtem az ágya mellé hogy ügyesen elrejtsem tőle a meglepetést. Eleanor végig engem figyelt, nem is törődött Dr.Wilson magyarázatával. Mosolyogva léptem az ágya mellé és egy puszit nyomtam a szája szélére.
- Szia édesem, jól aludtál? - kérdeztem halkan és közben leültem az ágy melletti kis székre.
- Szia Lou hát.....meg kell mondani rosszul - húzta el a száját
- De miért? - fogtam meg az aprócska kezeit
- Mert nem voltál mellettem - nézett bele a szemembe
- Nekem se nem volt jó - pusziltam meg a kézfejét - Rossz volt hogy nem melletted keltem fel, és rossz volt hogy reggel nem láthattam meg a gyönyörű arcodat.
- Khm - hallottam meg Dr.Wilson hangját - Mrs. Calder ebből amit én most önnek mondtam abból mennyit hallott és mennyit értett meg? - húzta fel a szemöldökét
- Hát........ - gondolkodott - Azt mondta nekem hogy ma lehetségesen megtudják csinálni a műtétet és...........ennyit tudok összesen - rántotta meg a vállát a kedvesem (Az én kedvesem egy olyan lány xD ~ a szerk.)
Erre a doktor csak megforgatta a szemét és rám kapta a szemét és megszólalt.
- Mr...........
- Tomlinson - segítettem neki - Louis Tomlinson örülök hogy megismerhetem - nyújtottam a kezemet
- Mr. Tomlinson örülök hogy korán reggel ennyire fitt és energikus és még van kedve viccelődni, de azt szeretném kérni kérem szépen hagyja el a kórtermet, mert Mrs. Calder sokkal jobban idefigyelt mikor még nem volt itt - mondta ridegen, jól van ennek se nincsen felesége
- Kérem doktor úr ne küldje ki Lou-t, ígérem idefigyelek - könyörgött El
- Nem nem baj - mosolyogtam El-re - Úgy is fel kell hívnom Harry-t - álltam fel a székből - Nem sokára vissza jövök - nyomtam egy puszit az édes ajkaira - Ja egyébként ezt neked hoztam, csak elfelejtettem neked odaadni - húztam elő a hátam mögül a csokort és beleraktam az éjjeliszekrényen való vázába, és szó nélkül kimentem a kórteremből. Leültem a terem szembeni székre és gondolkozni kezdtem: Miért ilyen köcsög velem a doktor? Mikor tegnap tök kedves volt velem. Ezt nem értem.....
- Louis - rázogatott valaki - Lou kelj fel - kiáltott egy éles női hang, azonnal kipattantak a szemeim hang hallattán
- Mi van? Mi az? Ég a ház? - pánikoltam
- De nem butus - nevetett El - Csak elaludtál itt a széken - bújt hozzám én pedig a derekánál fogva húztam magamhoz
- De El édesem - dülledtek ki a szemeim - Te hogy jöttél ki, mikor nem is szabadna? - kérdezte riadtan
- Louis nem sokára éppen műtenek - nézett rám - És hogy jöttem ki? - kérdezte meg magától, na ilyenkor tudd a legcukibb lenni - Mankóval, mivel megengedte Dr.Wilson hogy egy kicsit járkáljak - mosolygott rám édesen ahogy mindig szokta
- Ja rendben nem tudtam kicsim, csak egy kicsit megijedtem - pusziltam meg
- Louis, mikor mész a sintér terepre? - kérdezte hirtelen El
- Nem tudom hány óra? - vakartam meg a tarkómat
- Fél 8 múlt - nézte meg a faliórát, én meg valami oknál fogva felpattantam a helyemről
- Fél 9 múlt? Nekem háromnegyed 9-re kell hogy odaérjek - pánikoltam be megint
- Nyugi Louis, figyelj rám.......Louis!! Figyelj rám - fogta meg az arcomat El és kényszerítette hogy a szemébe tudjak nézni
- Igen?
- Nyugi, gyorsan menj el a sintér terepre és nézd meg a kutyát. Utána gyere vissza - mondtam Eleanor
- Köszönöm - csókoltam meg
- Szívesen - csókolt vissza
- Akkor megyek, nem baj? - néztem bele a gyönyörű szemeibe
- Nem baj - mosolygott és leült
- Oké - mosolyogtam vissza rá és egy utolsó csókot nyomtam az ajkaira és elmentem. Lesiettem/lerohantam a lépcsőn és meg sem álltam a kocsimig. Ott rögtön beugrottam a vezetőülésbe és beindítottam a kocsit és elindultam. Kihajtottam az útra és bekapcsoltam a biztonsági övet és egyben a rádiót is.Már csak 5 perc és lehet újra láthatom a régi legeslegjobb barátomat?
/Louis szemszöge\
Hajnalban a telefonom csörgésére kellett hogy felkeljek. Lassan kinyitottam a szememet és megnéztem hány óra. 6:30. Szuper gyorsasággal ugrottam ki az ágyból, aminek az lett a végeredménye hogy a földön landoltam. Rohadt takaró. Kiszedtem a lábamat a takaróból és rohantam a fürdőbe. Elvégeztem a reggeli teendőimet és átrohantam a szobámba. Felkaptam valami ruhát ami a kezem közé került és belecsúsztattam a farzsebembe a telefonomat és a pénztárcámat. Ránéztem a faliórára ami 6:45-öt mutatott, nem sürgettem magam tovább mert volt még időm. A kórházba csak 7:20-kor lehet látogatni. Lementem a konyhába és csináltam egy erős kávét. Azt lassan elszürcsölgettem. Mikor végeztem vele írtam egy SMS-t Harry-nek hogy lehet hogy kések majd a próbára, mert el kell mennem a sintér terepre de előtte bemegyek Eleanor-hoz a kórházba. Pár perc kellett és rögtön hívott Harry.
- Szia Louis! Mi az hogy be kell hogy menj Eleanor-hoz? - szólt be Harry
- Nem tudod? - húztam fel a szemöldökömet - Pedig te is ott voltál, vagy lehet hogy az agyad nem volt ott?
- Haha, de vicces - mormogott - De mi történt pontosan? - kérdezte
- Mert hol voltál? - kérdeztem, nem szeretném elmondani Harry-nek a sztorit. Ismerem őt. Elfecsegné mindenkinek.
- Gyorsan haza ugrottam - hazudott
- Ja jó - vágtam rá - De nekem meg mennem kell, szia Harry - mondtam és meg se vártam Harry válaszát rögtön le is tettem a telefont.
Betettem a bögrét a mosogatóba és kimentem a konyhából. A nappaliban a dohányzó asztalról a slusszkulcsot felkaptam a kezembe és elindultam a folyosó felé. Ott felkaptam magamra a cipőmet és kiléptem a házból. Gyorsan bezártam az ajtót és beszálltam az autómba.Beindítottam az autót és az utamat a kórház felé vettem.
20 perc után végre megérkeztem a kórház parkolójába. Kerestem egy üres helyet és be is álltam. Behúztam a kéziféket majd leállítottam az autót, s kiszálltam szó szerint berohantam az épületbe, még az se érdekelt hogy egy autó majdnem elcsapott engem, de leszartam. Mivel tudtam hogy hanyadikon van Eleanor-nak a kórterme így, legelsőnek a liftet pillantottam meg, de az mellett közvetlenül ott volt a lépcső is. Néhány perc gondolkodás idő után a lábaim a lépcső felé mozogtak. Hármasával lépkedtem a lépcsőfokokon és mikor felértem a 2.-ra, rohantam a 140.kórteremhez. Halkan bekopogtam és kinyitottam az ajtót. Elsőnek a fejemet dugtam be a kis nyíláson és rögtön megpillantottam hogy El nem egyedül van a kórterembe, hanem ott van Dr.Wilson is éppen gondolom megvizsgálta az én gyönyörűségemet. Egy pillanatra az ágy mellől el lépett Dr.Wilson és megláthattam Eleanor szépséges arcát, mikor meglátott engem rögtön felderült az arca és ez nekem egy hatalmas mosolyt csalt az arcomra. Intett El hogy menjek be, ezért így lassan beléptem a kórterembe. Hátam mögé rejtettem a rózsacsokort, amit még az útközben vettem neki. Úgy lépkedtem az ágya mellé hogy ügyesen elrejtsem tőle a meglepetést. Eleanor végig engem figyelt, nem is törődött Dr.Wilson magyarázatával. Mosolyogva léptem az ágya mellé és egy puszit nyomtam a szája szélére.
- Szia édesem, jól aludtál? - kérdeztem halkan és közben leültem az ágy melletti kis székre.
- Szia Lou hát.....meg kell mondani rosszul - húzta el a száját
- De miért? - fogtam meg az aprócska kezeit
- Mert nem voltál mellettem - nézett bele a szemembe
- Nekem se nem volt jó - pusziltam meg a kézfejét - Rossz volt hogy nem melletted keltem fel, és rossz volt hogy reggel nem láthattam meg a gyönyörű arcodat.
- Khm - hallottam meg Dr.Wilson hangját - Mrs. Calder ebből amit én most önnek mondtam abból mennyit hallott és mennyit értett meg? - húzta fel a szemöldökét
- Hát........ - gondolkodott - Azt mondta nekem hogy ma lehetségesen megtudják csinálni a műtétet és...........ennyit tudok összesen - rántotta meg a vállát a kedvesem (Az én kedvesem egy olyan lány xD ~ a szerk.)
Erre a doktor csak megforgatta a szemét és rám kapta a szemét és megszólalt.
- Mr...........
- Tomlinson - segítettem neki - Louis Tomlinson örülök hogy megismerhetem - nyújtottam a kezemet
- Mr. Tomlinson örülök hogy korán reggel ennyire fitt és energikus és még van kedve viccelődni, de azt szeretném kérni kérem szépen hagyja el a kórtermet, mert Mrs. Calder sokkal jobban idefigyelt mikor még nem volt itt - mondta ridegen, jól van ennek se nincsen felesége
- Kérem doktor úr ne küldje ki Lou-t, ígérem idefigyelek - könyörgött El
- Nem nem baj - mosolyogtam El-re - Úgy is fel kell hívnom Harry-t - álltam fel a székből - Nem sokára vissza jövök - nyomtam egy puszit az édes ajkaira - Ja egyébként ezt neked hoztam, csak elfelejtettem neked odaadni - húztam elő a hátam mögül a csokort és beleraktam az éjjeliszekrényen való vázába, és szó nélkül kimentem a kórteremből. Leültem a terem szembeni székre és gondolkozni kezdtem: Miért ilyen köcsög velem a doktor? Mikor tegnap tök kedves volt velem. Ezt nem értem.....
- Louis - rázogatott valaki - Lou kelj fel - kiáltott egy éles női hang, azonnal kipattantak a szemeim hang hallattán
- Mi van? Mi az? Ég a ház? - pánikoltam
- De nem butus - nevetett El - Csak elaludtál itt a széken - bújt hozzám én pedig a derekánál fogva húztam magamhoz
- De El édesem - dülledtek ki a szemeim - Te hogy jöttél ki, mikor nem is szabadna? - kérdezte riadtan
- Louis nem sokára éppen műtenek - nézett rám - És hogy jöttem ki? - kérdezte meg magától, na ilyenkor tudd a legcukibb lenni - Mankóval, mivel megengedte Dr.Wilson hogy egy kicsit járkáljak - mosolygott rám édesen ahogy mindig szokta
- Ja rendben nem tudtam kicsim, csak egy kicsit megijedtem - pusziltam meg
- Louis, mikor mész a sintér terepre? - kérdezte hirtelen El
- Nem tudom hány óra? - vakartam meg a tarkómat
- Fél 8 múlt - nézte meg a faliórát, én meg valami oknál fogva felpattantam a helyemről
- Fél 9 múlt? Nekem háromnegyed 9-re kell hogy odaérjek - pánikoltam be megint
- Nyugi Louis, figyelj rám.......Louis!! Figyelj rám - fogta meg az arcomat El és kényszerítette hogy a szemébe tudjak nézni
- Igen?
- Nyugi, gyorsan menj el a sintér terepre és nézd meg a kutyát. Utána gyere vissza - mondtam Eleanor
- Köszönöm - csókoltam meg
- Szívesen - csókolt vissza
- Akkor megyek, nem baj? - néztem bele a gyönyörű szemeibe
- Nem baj - mosolygott és leült
- Oké - mosolyogtam vissza rá és egy utolsó csókot nyomtam az ajkaira és elmentem. Lesiettem/lerohantam a lépcsőn és meg sem álltam a kocsimig. Ott rögtön beugrottam a vezetőülésbe és beindítottam a kocsit és elindultam. Kihajtottam az útra és bekapcsoltam a biztonsági övet és egyben a rádiót is.Már csak 5 perc és lehet újra láthatom a régi legeslegjobb barátomat?