Sziasztok nagyon sajnálom hogy ennyit késtem, de vizsga, dolgozatok időszak ez a hét :D Még egye mondok: Köszönöm szépen a 1084 oldalmegjelenítést!! *-* Imádlak titeket!! :D Nem szeretnék sok mindent fűzni......de Jó olvasást! Pusz: Fcinti2000
/Eleanor szemszöge\
Egy furcsa szagú helyen ébredtem.Lassan kinyitottam a szememet és életem szerelmét láttam az ágyamon mellet. Szegény aludt éppen, nem a legkényelmesebben. Meghasadt rajta a szívem. De hol vagyok? Megszerettem volna mozdítani a karomat úgy hogy ne ébredjen fel Louis, de végül felébredt. Párat pislogott az álmosságában és megdörzsölte a szemét és felkiáltott:
- Eleanor úristen jól vagy? - ölelt magához, teljesen mint egy kisgyerek mint amikor anyukája haza jött. Pontosan úgy ölelt. De nagyon édes tőle hogy aggódik.
- Igen Lou, jól vagyok....de mi történt? - csókolt meg
- Nem emlékszel? - szakította meg a csókunkat - Megtámadott téged egy kutya haza fele jövet - szomorodott el
- És a kutyával mi lett? - kérdeztem
- Te most komolyan a kutyával törődsz? - nevetett - De amúgy a kutyát elvitték a sintérek - simogatta a karomat
- Ja jó - motyogtam
- Jó napot Mrs. Calder - lépett be az ajtón egy orvos
- Dr.Wilson vagyok a kezelő orvosa, jobban tetszik lenni? - lépett az ágy mellé megvizsgált
- Igen most már jobban, de tetszik tudni milyen bajom lett? - kérdeztem
- A bal lábánál a szövetek súlyosan elroncsolódtak, ezért meg kell műteni - itt ijedten összenéztünk majd folytatta - Nem nagy műtét nem kell megijedni, csak ugye önnek nagyon csúnyán elroncsolódott a szövet ezért kell végezünk egy műtétet. Nem lesz semmi gond - mosolygott rám
- Akkor megnyugodtam - mosolyogtam a doktorra
- És pontosan mikor lesz a műtét? - szólalt meg Louis
- Holnap vagy holnapután lesz, most nem tudjuk megmondani pontosan mikor lesz - nézte a papírokat a doki
- Rendben köszönjük - mondtuk egyszerre szerelmemmel
- Ez természetes - bólintott Dr.Wilson és kilépett az ajtón
- Nem várom a műtétet - hajtottam le a fejemet
- Hé, kimondta neked hogy várd? - fogta meg a karomat Lou - Senki nem szereti a műtéteket - nézett a szemembe, istenem hogy lehet ilyen gyönyörű szemei?!
- Hát....senki - pirultam el - Csak.. félek hogy hibáznak, akkor mi lesz velem? Meghalok? - pánikoltam
- Nyugi szívem! - ölelt magához - Ilyenekre ne is gondolj. Gondolj arra hogy sikerülni fog a műtét, csak erre! Ne másra - puszilta meg a hajamat
- Annyira szeretem hogy tudsz komoly lenni - csókoltam meg, amit viszonzott is
- Én meg szeretem az előttem fekvő gyönyörűséget - puszilta meg az arcom, gyorsan oldalra fordítottam a fejemet nehogy meglássa hogy rákvörös lett az arcom - Látlak te kis butus - nevetett és megfogta a kezével az arcomat s majd felé fordította. - Még így is gyönyörű vagy - bókolt
- Ne már Lou - ütöttem a vállát és az arcomba eltakartam a kezemmel
- De miért csinálod ezt velem? - mosolygott Louis és elvette a kezeimet
- Mert nem akarom hogy így láss - néztem rá és az arca egyre közelített az én arcom felé. Már majdnem összeértek ajkaink de a tökéletes pillanatot, a telefon csörgése zavarta meg
- Hogy az a... - mérgelődött Louis és elővette a telefonját és fogadta a hívást.
- Igen? - szólt bele életem szerelme
- .................
- Bocsánat de nekem nincs kutyám - nevetett kínosan Louis
- ................
- Ez egészen biztos? - kérdezte és felém pillantott
- .........
- Oh, akkor holnap lehet odamegyek - sétált körbe-körbe a kórterembe
- ............
- Oké akkor holnap, viszlát - köszönt el és letette
- Ki hívott? És hova mész holnap? - kérdeztem
- Be kell mennem holnap a sintérterepre - grimaszolt
- De miért? - ráncoltam össze a homlokomat
- Mert állítólag az a kutya amely téged megtámadott édesem, az..............az..........- vakarta a tarkóját
- Az? Mond már!
- Az...az én tulajdonom, vagyis az én kutyám - hajtotta le a fejét
- Mi? Szóval a Te kutyád majdnem megölt engem? - kiabáltam
- De El! Figyelj én....alig emlékszek rá. 15 évesen kaptam szülinapomra a szüleimtől, nagyon szerettem őt, de két hónap múlva vagy több hónap múlva anya mondta nekem mikor haza jöttem az iskolából hogy elszökött, eltűnt! Egész estéig ki sem mozdultam a szobámból, majd este kiszöktem az ablakon és keresni kezdtem őt, de nem találtam őt. Azóta nem láttam őt, se hallottam róla, semmit. Azt hittem hogy már nem is él a régi legjobb barátom - nézett bele a szemembe könnyes szemmel
- Ohh - szomorkodtam - Ezt nem tudtam, hogy ennyire szeretted
- Hát...de - lépett az ágy mellé - Nagyon is hiányzik, azok a sok játszás vele, meg mindig sétáltunk - nevetett fel - Nem telt el úgy egy nap hogy nem sétáltunk volna. Mikor mindig haza értem az iskolából akkor már ott várt pórázzal a szájába és várt arra, hogy sétáljon - mosolygott - Holnap tuti hogy megnézzem őt - fogta meg a kezemet - De előtte bejövök hozzád - vette kezébe a kezemet és játszani kezdett vele, én kuncogva figyeltem tevékenységét
- Tényleg bejössz hozzám? - csillant fel a szemem
- Szerinted nem jönnék meglátogatni a barátnőmet akit szeretek? - mosolygott és megpuszilta a kézfejemet, én meg kuncogva takartam el megint az arcomat. Megtudtam mivel kivették az infúziót.
- De - mosolyogtam
- Akkor holnap mikor kidob az ágy, elkészülök és az első utam az hozzád fog jönni - játszott még mindig a kezemmel
- Rendben - nyomtam egy puszit az arcára
- Kaphatok még egyet? - szólalt meg a pimasz hangján
- Mit kérsz? - kérdeztem nevetve
- Egy puszit - mondta kisgyerek hangon én szem forgatva megtettem amit kért
- Kérem Mr.Tomlinson már vagy 4 perce végett ért a látogatási idő - lépett le a kórterembe Dr.Wilson
- Kérem kérhetnék még 3 percet? - kérdezte Louis
- Persze - bólintott a doki és el is tűnt
- Akkor holnap jövök, oké édes? - döntötte a homlokát az enyémnek - Szeretlek - adott puszit az orromra
- Én is téged - mondtam utána és mosolyogva eltűnt ő is az ajtó mögött.
Egy furcsa szagú helyen ébredtem.Lassan kinyitottam a szememet és életem szerelmét láttam az ágyamon mellet. Szegény aludt éppen, nem a legkényelmesebben. Meghasadt rajta a szívem. De hol vagyok? Megszerettem volna mozdítani a karomat úgy hogy ne ébredjen fel Louis, de végül felébredt. Párat pislogott az álmosságában és megdörzsölte a szemét és felkiáltott:
- Eleanor úristen jól vagy? - ölelt magához, teljesen mint egy kisgyerek mint amikor anyukája haza jött. Pontosan úgy ölelt. De nagyon édes tőle hogy aggódik.
- Igen Lou, jól vagyok....de mi történt? - csókolt meg
- Nem emlékszel? - szakította meg a csókunkat - Megtámadott téged egy kutya haza fele jövet - szomorodott el
- És a kutyával mi lett? - kérdeztem
- Te most komolyan a kutyával törődsz? - nevetett - De amúgy a kutyát elvitték a sintérek - simogatta a karomat
- Ja jó - motyogtam
- Jó napot Mrs. Calder - lépett be az ajtón egy orvos
- Dr.Wilson vagyok a kezelő orvosa, jobban tetszik lenni? - lépett az ágy mellé megvizsgált
- Igen most már jobban, de tetszik tudni milyen bajom lett? - kérdeztem
- A bal lábánál a szövetek súlyosan elroncsolódtak, ezért meg kell műteni - itt ijedten összenéztünk majd folytatta - Nem nagy műtét nem kell megijedni, csak ugye önnek nagyon csúnyán elroncsolódott a szövet ezért kell végezünk egy műtétet. Nem lesz semmi gond - mosolygott rám
- Akkor megnyugodtam - mosolyogtam a doktorra
- És pontosan mikor lesz a műtét? - szólalt meg Louis
- Holnap vagy holnapután lesz, most nem tudjuk megmondani pontosan mikor lesz - nézte a papírokat a doki
- Rendben köszönjük - mondtuk egyszerre szerelmemmel
- Ez természetes - bólintott Dr.Wilson és kilépett az ajtón
- Nem várom a műtétet - hajtottam le a fejemet
- Hé, kimondta neked hogy várd? - fogta meg a karomat Lou - Senki nem szereti a műtéteket - nézett a szemembe, istenem hogy lehet ilyen gyönyörű szemei?!
- Hát....senki - pirultam el - Csak.. félek hogy hibáznak, akkor mi lesz velem? Meghalok? - pánikoltam
- Nyugi szívem! - ölelt magához - Ilyenekre ne is gondolj. Gondolj arra hogy sikerülni fog a műtét, csak erre! Ne másra - puszilta meg a hajamat
- Annyira szeretem hogy tudsz komoly lenni - csókoltam meg, amit viszonzott is
- Én meg szeretem az előttem fekvő gyönyörűséget - puszilta meg az arcom, gyorsan oldalra fordítottam a fejemet nehogy meglássa hogy rákvörös lett az arcom - Látlak te kis butus - nevetett és megfogta a kezével az arcomat s majd felé fordította. - Még így is gyönyörű vagy - bókolt
- Ne már Lou - ütöttem a vállát és az arcomba eltakartam a kezemmel
- De miért csinálod ezt velem? - mosolygott Louis és elvette a kezeimet
- Mert nem akarom hogy így láss - néztem rá és az arca egyre közelített az én arcom felé. Már majdnem összeértek ajkaink de a tökéletes pillanatot, a telefon csörgése zavarta meg
- Hogy az a... - mérgelődött Louis és elővette a telefonját és fogadta a hívást.
- Igen? - szólt bele életem szerelme
- .................
- Bocsánat de nekem nincs kutyám - nevetett kínosan Louis
- ................
- Ez egészen biztos? - kérdezte és felém pillantott
- .........
- Oh, akkor holnap lehet odamegyek - sétált körbe-körbe a kórterembe
- ............
- Oké akkor holnap, viszlát - köszönt el és letette
- Ki hívott? És hova mész holnap? - kérdeztem
- Be kell mennem holnap a sintérterepre - grimaszolt
- De miért? - ráncoltam össze a homlokomat
- Mert állítólag az a kutya amely téged megtámadott édesem, az..............az..........- vakarta a tarkóját
- Az? Mond már!
- Az...az én tulajdonom, vagyis az én kutyám - hajtotta le a fejét
- Mi? Szóval a Te kutyád majdnem megölt engem? - kiabáltam
- De El! Figyelj én....alig emlékszek rá. 15 évesen kaptam szülinapomra a szüleimtől, nagyon szerettem őt, de két hónap múlva vagy több hónap múlva anya mondta nekem mikor haza jöttem az iskolából hogy elszökött, eltűnt! Egész estéig ki sem mozdultam a szobámból, majd este kiszöktem az ablakon és keresni kezdtem őt, de nem találtam őt. Azóta nem láttam őt, se hallottam róla, semmit. Azt hittem hogy már nem is él a régi legjobb barátom - nézett bele a szemembe könnyes szemmel
- Ohh - szomorkodtam - Ezt nem tudtam, hogy ennyire szeretted
- Hát...de - lépett az ágy mellé - Nagyon is hiányzik, azok a sok játszás vele, meg mindig sétáltunk - nevetett fel - Nem telt el úgy egy nap hogy nem sétáltunk volna. Mikor mindig haza értem az iskolából akkor már ott várt pórázzal a szájába és várt arra, hogy sétáljon - mosolygott - Holnap tuti hogy megnézzem őt - fogta meg a kezemet - De előtte bejövök hozzád - vette kezébe a kezemet és játszani kezdett vele, én kuncogva figyeltem tevékenységét
- Tényleg bejössz hozzám? - csillant fel a szemem
- Szerinted nem jönnék meglátogatni a barátnőmet akit szeretek? - mosolygott és megpuszilta a kézfejemet, én meg kuncogva takartam el megint az arcomat. Megtudtam mivel kivették az infúziót.
- De - mosolyogtam
- Akkor holnap mikor kidob az ágy, elkészülök és az első utam az hozzád fog jönni - játszott még mindig a kezemmel
- Rendben - nyomtam egy puszit az arcára
- Kaphatok még egyet? - szólalt meg a pimasz hangján
- Mit kérsz? - kérdeztem nevetve
- Egy puszit - mondta kisgyerek hangon én szem forgatva megtettem amit kért
- Kérem Mr.Tomlinson már vagy 4 perce végett ért a látogatási idő - lépett le a kórterembe Dr.Wilson
- Kérem kérhetnék még 3 percet? - kérdezte Louis
- Persze - bólintott a doki és el is tűnt
- Akkor holnap jövök, oké édes? - döntötte a homlokát az enyémnek - Szeretlek - adott puszit az orromra
- Én is téged - mondtam utána és mosolyogva eltűnt ő is az ajtó mögött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése