14. Fejezet ~ Lelkizés

Sziasztok! Nagyon de nagyon sajnálom ezt hatalmas késést! Az ok amiért nem jelentkeztem az az hogy, bukásra álltam matekból és javítanom kellett, de sikerült hogy ne bukjak meg. De most itt vagyok, résszel. Mindenkinek boldog karácsonyt! És utólag boldog szülinapot Louis Tomlinson! És előre boldog újévet! Puszi: Fcinti2000

Ui.: A rész rövid (!) és hát nem nagyon eseménydús, de a következő az lesz! Sajnálom!

Ted szemszöge:

Már megint erre a csajra kellett felkelnem, megőrülök. De az a jó ebben hogy ez azt jelentette hogy nem sokára elment és kedvemre szedhetem szét az egyik ruháját. Jó látni ahogyan vörös fejjel kiabál. Mint ahogy minden reggel azt terveztem hogy mikor éppen indulna eldugom a kedvenc cipőjét amibe indulna és gazdám mellett a fotelben ülve/fekve nézzük ahogyan ez a banya kiabál majd egy másik cipőben megy el és a végén mindig becsapja az ajtót maga után. Azt hittem hogy ma is az lesz mint minden nap, hogy akkor majd a gazdámmal egész nap játszani fogok, de sajna nem ez történt. Pórázt rám adta és elsétáltunk a haverjaihoz. Nagyon megkedveltem a haverjaikat, főleg a göndör srácot aki mindig tudta hol van a gyenge pontom és mindig ott simogatja, vagyis a fülem mögötti részt simogatja mindig. Azt hittem hogy a srácokkal majd játszunk, de ehelyett elém jött két lány és simogatni kezdtek, nem azt mondom hogy nem élveztem csak kiderült hogy a gazdámnak és a haverjainak dolga akadt és rám úgymond "vigyáztak" a lányok. Egy szőke hajú és egy barna göndör hajú lány, nagyon kedvesek voltak velem, amit értékeltem. Elmentünk sétálni, játszani a parkba, szóval nem unatkoztam. Délután fele megjöttek a gazdámék és haza indultunk. Azt hittem hogy gyalog megyünk de a gazdám beültetett egy kocsiba. Kisebb szívrohamot kaptam mikor megláttam ki ül az anyósülésen, vagyis az én helyemen. Hát persze hogy ez a banya. Majdnem morogtam mikor láttam hogy ez a csaj megcsókolja a gazdámat, undorító. Mikor hazaérkeztünk azonnal kiugrottam a kocsiból és a kutyaajtón beszaladtam a házba, felrohantam a gazdám szobájába ahol a helyem van és befeküdtem a pihe-puha ágyába, persze az ő felére, nem a banya helyére ahol aludni szokott. Hogy nem vegyenek észre, bebújtam a takaró alá és vártam a gazdámat. Tudtam hogy keresni fog, minden este beszélgetnünk. Annyira jó hogy tudja hogy tudok beszélni. Csak ügyelnem kell arra hogy ne vegyék észre a többiek mert ha megtudják hatalmas bajba jutok. Ajtó nyitódást hallottam és éreztem ahogyan besüpped az ágy mellettem, hirtelen valaki lerántotta a takarót. A gazdám aggódó tekintetével találtam szembe magam, majd megsimogatta a fejemet.
- Mi a baj haver? - kérdezte és felült az ágyra törökülésbe, kíváncsi tekintettel figyelt engem
" Semmi, csak hogy bírod elviselni ez a nőt? " kérdeztem én, mire ő "eztmostnemértem" fejjel nézett rám
- Milyen nőt? Eleanort? - kérdezte óvatosan, én meg csak aprót bólintottam - Hát...régen nem ilyen volt, amióta itt vagy azóta ilyen, nem értem őt..biztos féltékeny rád, mivel elég sok időt töltünk egymással és vele alig - mondta
" Rám féltékeny? Egy kutyára? Kérlek ne nevettess " kértem őt, hogy le rám féltékeny?
- Nem tudom én csak mondtam - kuncogott - De ne figyelj rá - simogatott - Nagy baj lenne ha holnap elmennék vele valahova? - kérdezte óvatosan
" Nem. " feleltem, hazudtam. Igen is nagy baj! Azt akarom hogy eltűnjön ez a csaj, annyira idegesítő a kis nyávogásával, mentem megfojtanám, egy macskára emlékeztet. Csak nem akarom összetörni a gazdámat, mivel látom rajta hogy szereti ezt a "lányt", csak ez a lányon meg tisztán látszik hogy nem szereti.
- Kösz, haver. Te vagy a legjobb kutya a világon - ölelt át, jó érzés kerített hatalmába, nem tudom miért, de lehet hogy jól teszem ha elengedem őket holnap. - Na de menjünk aludni - távolodott el és a szemembe nézett - Menj aludni a helyedre Ted - bökött a fejével az úgy nevezett "ágyamra". Én szófogadóan leugrottam a gazdám ágyáról és elmentem a helyemre, lefeküdtem és behunytam a szememet. A gazdám is befeküdt az ágyba és éreztem ahogyan lekapcsolja a lámpát, s hallottam ahogyan suttogja "Jó éjszakát Ted" és elmerültem a álom világba.

13. Fejezet ~ Ne kerülj az utamba!

Sziasztok! Új résszel jelentkezem! Meg legyen mondva hogy nincs egy komi se a részekhez, amitől egy kicsit csalódott vagyok. Mit rontottam el? Vagy nem jók lettek a részek? Mindegy..itt a rész, jó olvasást! Puszi: Fcinti2000

Eleanor szemszöge:

- Louis kérlek vedd fel a telefont, mikor értek haza? Éjfél elmúlt és még ti nem vagytok itthon! Nagyon aggódok, kérlek gyertek haza - könyörögtem a telefonba és leraktam. Szomorúan tettem le a készüléket a dohányzóasztalra és néztem tovább a tévét. Hol lehetnek? - gondoltam magamba és felkeltem a kényelmes kanapéról. Ránéztem a falon lévő órára és az óra pontosan 1:00-et mutatott, sóhajtva mentem fel az emeletre és bementem a hálószobába. Bebújtam az ágyamba - és minden lámpát égve hagyva, tévét bekapcsolva - aludtam el.

***

Reggel Louis nevetésére keltem fel. Felültem az ágyon és láttam hogy Louis a földön fekszik s nevet, Ted meg nyalja az arcát. Kuncogva keltem ki az ágybólés elindultam a fürdőszoba felé mikor megpillantottam a szoba sarkába egy szemetes zsákot, érdeklődve odamentem és megnéztem mi van benne. A szívem pár másodpercre leállt a látványtól. Az újságom és a kedvenc párnát szétszakítva voltak a zsákba. Dühösen kiborítottam ami a zsákba volt és a szétszedett cuccaim a földre estek. Nem csak a újságomat és a párnámat szedte szét. Meg még a kedvenc cipőmet (Amit nem találtam, de már meglett). A testembe mérhetetlen sok düh gyűlt össze bennem Ted iránt. Legszívesebben kiabáltam volna vele, de inkább berohantam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Leültem a hideg padlóra és gondolkozni kezdtem. Ted-ről azt gondoltam másodjára hogy nagyon aranyos kutya és Louis-nak tényleg igaza lett nem bántott engem, most meg..nem értem miért csinálta ezt? Miért szedte szét a kedvenc dolgaimat? Nem kedvel engem? Csak ezek cikáztam a fejembe. Pár perc múlva felkeltem a hideg kőröl és kifújtam a levegőt a tüdőmből. Lassan tettem a tenyeremet a kilincsre és éppen kinyitottam volna az ajtót mikor az ajtó kicsapódott. A testem ütközött az ajtóval, és erősen a földre estem. A hátamba erős fájdalom nyílalt. Egy pillanatra lecsukódott a szemem.

- Ted már megint mit műveltél? - hallottam meg egy hangot mellőlem, nem nagyon tudtam kivenni hogy kinek a hangja ez de inkább hallgattam
- Ted válaszolj! Eleanor nem hall téged, csak én. Mond el nekem hogy mit műveltél vele - emelte fel egy kicsit a hangját az ember
Pár perc csönd jött és egy sóhajtás. Kiakarom nyitni a szemem, de nem tudom, olyan mintha egy súly csukva tartaná a szememet.
- Istenem Ted, szerintem most menj fel az emeletre - beszéd és mancs lépkedést hallottam és megint csönd lett.
Erőt vettem magamon és kinyitottam a szememet. Az első amit/akit megláttam az Louis volt, mikor meglátta hogy felébredtem szorosan magához húzott. Arcát a nyakamba temette és megszólalt:
- Azt hittem hogy nem ébredsz fel - suttogta és megpuszilta az arcomat - Mond el hogy mi történt - kért engem, nagyot sóhajtottam és neki kezdtem a mesélésnek. Mikor a végére értem, félénken néztem Louis-ra.
- Louis én felmegyek a szobába, felfekszek, fáj a fejem - mondtam és a kezemet a homlokomra tettem és elszínleltem hogy tényleg fáj a fejem
- Jaj kicsim akkor tényleg menj fel, de előtte gyere vegyél be gyógyszert - fogta meg a két kezem és felállított
- Lou, nem kell, csak lefekszem, alszok néhány órát és jobban is leszek - vágtam rá rögtön mikor elkezdett húzni a konyha felé. Óvatosan kicsúsztattam a kezeimet az ő védelmező kezei közül, elmotyogtam egy "jó éjt" félét és felmentem az emeletre. Benyitottam a szobánkba és látom hogy Ted az ágyunk közepén alszik. Odamentem az ágy mellé, lassan leültem az ágyra. Elkezdtem bökdösni őt, addig ameddig fel nem kelt. Mikor felkelt elkezdtem mondani a magamét.
- Mi az hogy legelőször megtámadsz megharapod a lábamat, most meg szétszakítod a kedvenc dolgaimat, az után meg neki szaladsz az ajtónak úgy hogy lefejelem az ajtót, és elájulok? Milyen gonosz kutya vagy te? Szívtelen vagy velem! Meg se próbálsz jobban ismerni, én elfogadom hogy itt laksz, mert ez Louis-nak fontos. De ajánlom hogy az ágyra és a kanapéra fel ne menj, van saját helyed! És ha a dolgaimhoz mersz nyúlni, véged lesz és ne kerülj az utamba! Megértetted? - néztem dühösen Ted barna szemébe - És most tűnj le az ágyról, aludj a saját helyeden - hessegettem le az ágyról. Odament a saját helyéhez és elfeküdt. Én befeküdtem a helyemre, lehunytam a szememet és álomba is zuhantam.

Hír!

Sziasztok! Egy fontos hírrel jöttem. Az egyik régebben törölt blogomat újra kezdtem csinálni. Aki szereti a Fall Out Boy-t az nézzen be szerintem! Fejléc készül, első rész is készül. IDE kattintva meg lehet nézni a blogot ha tetszik a prológus, fel lehet iratkozni.
A blogomba a prológus:
"Még mindig nem tudom felfogni, hogy a férjem ilyen híres. Régen is az volt, sőt akkor nem zavart. De most..valahogy furcsa. Régen mindig volt időnk egymásra, most meg..általában telefonon beszélünk vagy éppen Skypeon. Közeledett Patrick szülinapja, és azt terveztem hogy együtt töltjük a napot. Hát nem így történt. Életembe nem gondoltam hogy ezt fog történni..soha az életbe nem kívánom senkinek azt az érzést, amit én akkor átéltem. Szörnyű volt. "
A szereplők nem sokára felfognak kerülni, csak néhány igazítás folyik rajtuk :)

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Itt nem tudom mikor lesz rész, már neki kezdtem, csak nem tudom hogyan folytassam. De lesz rész! Nagyon szeretlek titeket!   

Puszi, az író, Farkas Cintia ♥

12. Fejezet ~ Srácok első találkozása Ted-el

Sziasztok! Végre hoztam a részt, amivel egy kicsi gondom akadt de megoldottam. Holnap suli ezért mindenkinek jó tanulást kívánok. Jó olvasást, puszi: Fcinti2000

Egy hét elteltével:

Eleanor már két napja itthon van, aminek én nagyon örülök, és főleg annak örülök hogy nagyon jól kijönnek Ted-del. Nagyon sokat játszanak együtt és nagyon sokszor Eleanor viszi elsétálni Ted-et. Nagyon jól összeszoktak.

Ma arra gondoltam hogy bemutatom a srácoknak Ted-et, még ők nem is tudnak arról hogy van nekem egy kutyám. Remélem hogy örülni fognak neki és befogják fogadni őt.

Reggel pontosan 7:00-kor keltem fel, ébresztő segítségével, mert ha nem állítottam volna be akkor délig is képes lettem volna aludni. Lassan leszántottam magamról El kezeit a mellkasomról, lassan, óvatosan betakartam őt és egy lágy puszit nyomtam a homlokára. Kikeltem az ágyból és bementem a fürdőszobába. Úgy döntöttem hogy nem zuhanyzok le reggel, inkább mentem a mosdókagylóhoz fogat mosni. Miután végeztem a fogmosással, visszamentem a szobába ahol, Eleanor és Ted nyugodtan aludtak a helyükön. Azért mondtam ezt mert mikor El hazajött akkor este mikor aludtunk volna, Ted befészkelődött köznék az ágyba. És hát nem tudtunk úgy aludni mint ahogy szoktunk. Felvettem a ruháimat amit tegnap kikészítettem magamnak, pedig ezt soha nem szoktam csinálni. És felmentem az emeletről. Bementem a konyhába és neki láttam a reggeli készítésnek, úgy gondoltam hogy csinálok Eleanornak rántottát én meg majd a fiúknál eszek. Bő 10 perc alatt kész lettem Eleanor reggeliével, ráraktam egy tálcára. Kivettem a hűtőből a narancslét és öntöttem ki egy pohárba azt is a tálcára raktam, a fiókból vettem ki evőeszközöket és azokat is a tálcára raktam. Megfogtam a tálcát és elindultam a szobánkba. Láb segítséggel nyitottam ki az ajtót és lassan mentem az ágy mellé, leraktam a tálcát az éjjeliszekrényre és a zsebemből elővettem a kis cetlit és a tálca szélére helyeztem. Odamentem Ted-hez és felébresztettem.

***

- Ted mindjárt ott vagyunk, ne húzzál - szóltam rá

" De..de már nagyon várom! " mondta és próbált előre menni de nem engedtem neki "De ezt most miért csináltad? " kérdezte

- Mert, de meg ne merj szólalni a fiúk előtt...viselkedj úgy mint egy normális kutya! - mondtam neki mikor az ajtó előtt álltunk.

" Értettem " mondta és bementünk a házba, az emeletről hatalmas ordibálás hallatszott majd hangos lépteket és megpillantottam Harry göndör fejét ahogyan rohan le a lépcsőn de egy rossz lépés után megcsúszott a lépcsőn és pont a lábam előtt ért földet. Egy darabig néztem majd elröhögtem magamat. Röhögve segítettem fel a földön fekvő barátomat, és köszöntöttem az lépcsőn álló barátaimat is.
- Helló srácok, és Harry - mosolyogtam
- Szia Louis - köszöntek egyszerre és Liam megszólalt
- Hogy került ide egy kutya? - kérdezte mogyoró méretű szemekkel
- Ja igen hogy került ide? Talán a tiéd, Louis? Egész aranyos kutya - mosolygott Zayn és lejött a lépcsőn, odament Tedhez és megakarta simogatni őt, de Ted nem akarta. Halkan rámorgott egyet amitől Zayn egy kicsit megijedt.
- Ne ijedj meg tőle, nem bánt! Ugye haver? Nyugodtan simogasd meg - guggoltam le a kutyámhoz és a ott kezdtem el simogatni ahol mindig is szerette, a füle mögött. Ted-en látszott amit csinálok az neki tetszik és bólintottam Zayn-nek hogy simogathatja. Ő is leguggolt Ted mellé és óvatosan a fejét simogatni kezdte.

***

- Ted!!! - ordítottuk egyszerre a srácokkal mikor beléptünk a házba és megláttuk hogy milyen a ház. Kész káosz volt. Én pedig mondtam a fiúknak hogy vigyük el Ted-et is, de nem, nem fog semmi rosszat csinálni a házban. 

- Ted hol vagy? - kiabáltam és felrohantam az emeletre, minden szobába bementem de sehol nem volt. - Srácok megtaláltátok őt? - kiáltottam mikor jöttem le a lépcsőn.

- Én igen - hallottam meg Niall hangját kint a kertbe

A srácokkal kirohantunk a kertbe és megdöbbenve figyeltünk ahogyan Niall és Ted "birkóztak" egymással. Ted szerintem éppen ásni akart de Niall meglátta és elakarta kapni és ebből lett a "birkózás". Egyből odamentünk hozzájuk és én elkaptam a kutyámat míg a srácok Niallt aki éppen beleesett volna a medencébe de elkapták a kezét. Bevittem Ted-et a házba és lehuppantunk a srácokkal a félig megtépett kanapéra.

- Hát srácok nem így képzeltem el az első találkozásotokat Ted-el - mondtam és megpaskoltam a hátát Ted-nek.

11. Fejezet ~ Ted rossz viselkedése

Sziasztok! Gyors voltam? Eléggé siettem mivel nagyon régen volt rész és ezért beszeretném pótolni a hiányzásomat. Jó olvasást, puszi: Fcinti2000.

Louis szemszöge:

- Ted nyugi - nevettem mikor majdnem kiszakította a kezemből a pórázt. Odaértünk a kocsimhoz és kinyitottam neki a hátsó ajtaját a kocsinak. De Ted nem mozdult. Érthetetlenül néztem őt. - Haver, mi lesz? Hopp, ugrás be a kocsiba. Ted! Könnyű ez csak beugrasz a kocsiba, ennyi  - magyaráztam neki. És ekkor beugrott. Grimaszt vágva becsaptam az ajtót és az anyósülésnél az ajtót kinyitottam és vártam hogy mikor ül Ted. Ahogyan kinyitottam az ajtót, úgy ugrott be az ülésre. Nevetve csuktam vissza az ajtót, megkerülve az autót beszálltam én is. Elindítottam az autót és elindultunk. Félóra múlva a házam előtt parkoltam le, majd kiszálltam az autóból és megkerülve azt kinyitottam Ted-nek is az ajtót. Boldogan ugrott ki az autóból és követett engem az ajtóig. Előkotorásztam a zsebemből a lakáskulcsot és beillesztettem a zárva, elfordítottam a megfelelő irányba a kulcsot a zárban, és kinyitottam az ajtót. Mosolyogva figyeltem ahogyan belépett Ted a házamba és minden tárgyat amit talált megszagolt és felmérte a terepet. Bementem a konyhába és a polcról levettem egy poharat majd töltöttem bele vizet és elkortyolgattam. Mikor végeztem a pohárt beleraktam a mosogatóba és kimentem a konyhából. Elég furcsa látvány fogadott a nappaliba. Ted farkasszemet néz Eleanor újságaival ami a dohányzóasztalon pihentek. Majd egy hirtelen mozdulattal lekapta az egyiket és elfutott vele. Persze én meg utána. Felrohantam az emeletre és láttam hogy az Eleanor-ral való közös szobánkba szaladt be. Óvatosan és ügyesen lépkedve értem el az ajtóig ami félig be volt hajtva, lassan átsurrantam a résen és elkerekedett a szemeim amit láttam. A földön mindenhol újságdarabok hevertek, és Ted éppen Eleanor kedvenc párnáját szedte széjjel.
- Haver te meg mi a francot csinálsz? - akadtam ki, odarohantam hozzá és megragadtam a párnát amit a szájába tartott és próbáltam tőle elvenni a párnát. - Ted engedd el a párnát! Hallod? Engedd el! - kiáltottam és hirtelen Ted elengedte én meg a kezembe a párnával földre estem, fájdalmasan felnyögtem mikor a fejem koppant a padlón. Felszisszentem mikor hozzáértem a kezemmel a fejemhez. Nagyon fájt a fejem. Ránéztem Ted-re.
"Gazdi jól vagy? Nem akartam" ugrott le az ágyról Ted és hozzám sietett
- Igen jól vagyok Ted, nyugi - nyöszörögtem és felkeltem a padlóról. Fejemet fogva néztem körbe
a szobába, olyan volt mintha egy bomba robbant volna. A párna darabjai a földön hevertek beleértve az újság maradványaival együtt.
" Tényleg nem akartam " szabadkozott
- Tényleg nem haragszom Ted - mondtam és megsimogattam a fejét és összekezdtem szedni a párna darabjait - Ezt hogyan fogom megcsinálni Ted? Ezt már nem tudom már visszavarrni, szétszedted Eleanor kedvenc párnáját és a kedvenc magazinját is, miért? - kérdeztem és leültem az ágyra, Ted felugrott mellém az ágyra és lefeküdt mellém.
" Nem tudom miért csináltam, csak az a szag ami ezekből a tárgyakból áramlott egyszerűen irritált, elakartam pusztítani őket " szomorú volt a hangja
- Értem haver..de meg kell kedvelned őt, mivel vele lakok együtt, szeretem őt. Ő a barátnőm, és nem szeretném hogy még egyszer ilyen előforduljon - mondtam neki
" Értettem gazdi" sóhajtott egyet és leugrott az ágyról "Kérhetnék valami ennivalót? Tegnap este óta nem kaptam enni" mondta
- Persze gyere - álltam fel az ágyról és kimentem a szobámból. Lementem a lépcsőn és sietve léptem be a konyhába. Az egyik polcról elővettem egy tálat és kutyaeledelt amit tegnap vettem meg, Ted elé tettem a tálat és raktam a tálba a kajából. Mikor visszatettem a helyére a kajáját én is vettem ki a hűtőből magamnak valami ehetőt.

***

1 óra múlva mondhatom azt is hogy nálunk hogy elszabadult a pokol. Szakadó esőbe, kergettem Ted-et mivel ellopta a kabátomat. Egy szerencsétlen lépés után elcsúsztam a sáros vízben és sáros tócsába landoltam. Mindenem csupa sár lett, még ott is ahol nem szerettem volna hogy sár érje. Sáros fejjel felültem a földről és a sárba hempergő kutyát figyeltem. Pár perc után már meguntam Ted nézését és füttyentettem.
- Ted szerintem most azonnal menjünk be, mert megfázunk - mondtam
"Aki utolsónak beér az a kakukk tojás " ordította Ted és elkezdett szaladni, de a sártól hasra esett, nevetve keltem fel és beszaladtam a házba, utánam meg követett drága jó barátom Ted. Felmentünk az emeletre és bementünk a fürdőszobába. Engedtem a kádba vizet s felemeltem a Ted-et és beleraktam a vízzel teli kádba. És elkezdtem megfürdetni.

***

- Jól van haver, állj le! - röhögtem és a fejem elé tettem a kezemet védekezésképpen a gonosz vízcseppek ellen. A fürdetés után mint minden kutya megrázza magát, Ted is ehhez folyamodott. Miután végzett kiugrott a kádból és kiszaladt a helyiségből. Mosolyogva vettem le a sáros ruháimat és a szennyesbe raktam, majd beálltam a zuhanyzóba.

10.Fejezet ~ Hazaviszlek, haver!

Sziasztok! Mára hoztam a részt, nem mondok semmit, ezért jó olvasást! Pusz: Fcinti2000

- Eleanor elhozom és kész, nem fog bántani Ted ha ott vagyok - jelentettem ki, már vagy fél óránát ezen veszekszünk. 

- Jól van az csinálsz amit akarsz - pufogott
- Eleanor ne haragudj rám - mentem oda hozzá - De meg kell értened, hogy Ted gyerekkorom óta a családtagom, és azt szeretném hogy újra a kutyám legyen - fogtam meg a kezét
- Megértem csak félek tőle Louis - hajtotta le a fejét
- Nem kell tőle, életem. Nem fog téged bántani. Ígérem! Nem fog téged bántani és tudod miért nem?
- Miért? - kérdezte
- Mert tudja Ted ha téged bánt akkor nekem hatalmas fájdalmat okoz, és ismerem őt. Okos kutya és nem szeretne fájdalmat okozni nekem. Ahogy én se neki. Ezért nem szeretném hogy ott legyen. És főleg 6 éve nem láttam őt. Azt hittem hogy meghalt szegény - hajtottam le a fejemet, éreztem hogy a szememet elönti a könnyek. (Igen, még fiú létemre is sírok.)
- Jaj Louis, ezt nem tudtam

Eleanor szemszöge:

Mikor Louis elmondta nekem hogy mennyire fontos neki ez a kutya, nem tudtam haragudni arra a kutyára, egyszerűen nem.  

- Jaj Louis, ezt nem tudtam -mondtam halkan
- Semmi baj szívem, csak tudod nagyon fontos nekem Ted, régen még akkor is nagyon fontos volt nekem, és amikor eltűnt Ted akkor úgy éreztem hogy nincs senki mellettem. Most meg itt van. Szeretném haza vinni szegényt, tuti hogy ha haza engednek jóba lesztek. Csak fogadt el őt, és ne gondolj úgy rá hogy ezt tette veled - mutatott a bekötött lábamra, igaza van neki. Tudom hogy ő tette ezt velem, de ő csak egy kutya. Biztos megijedt tőlem és akkor a támadásra folyamodott. Óvatosan megfogtam Louis kezét és belenéztem a kék íriszeibe.
- Jó, vidd haza őt. Ha ennyire fontos neked Ted akkor elfogadom őt. De! Csak miattad - mondtam
- Köszönöm El! Szeretlek - csókolt meg, mosolyogva visszacsókoltam. A csodás pillanatot az orvos zavarta meg.
- Bocsánat hogy megzavartam ezt a pillanatot, de Mr.Tomlinson már 10 perce lejárt a látogatási idő. Kérem szépen hogy távozzon, holnap megint meglátogathatja a barátnőjét - ekkor a doki a szemével engemet kezdett el nézni
- Jó rendben...szia El - csókolt bele a hajamba Louis - Holnap jövök - mosolygott és kiment a kórtermemből
-  Hogy tetszik lenni Miss. Calder? - kérdezte a doki
- Jól vagyok köszönöm - feleltem

Ted szemszöge:

" Maci ezt te nem érted " akadtam ki, már két napja nem jött be hozzám a gazdi és rettentően hiányzik. Pedig megígérte hogy bejön.

" Tudom nem értem ezt, mert nekem nincs gazdám, aki meglátogatna engem. " mondta Maci

" Maci majd fog jönni egy család aki szeretni fog téged " mondtam neki

" Tényleg? Biztos? " nézett a  a szemembe

" Tuti hogy jönni egy fog egy család érted " mondtam és elmosolyodtam

- Erre jöjjön...a kutyája már nagyon várja önt - hallottam meg a csaj hangját és két cipő lépteket, ajtó nyitódás és a többi kutya elkezdett "beszélni" mármint ugatni. Elég furcsa dolgokat mint pl " Kérlek vigyél el innen, bármit megteszek. Csak vigyél el innen! ", " Csak gyere közelebb, letépem a karodat" majd egyre közelebb hallottam a lépteket, sőt azt hiszem hogy hozzám jönnek.

- Itt is vagyunk Mr. Tomlinson - várjunk Tomlinson? Akkor a gazdám jött hozzám!! 

- Köszönöm szépen - mondta és kinyitódott a "ketrecem" ajtaja és megláttam az én szeretett gazdámat. - Szia haver, sajnálom hogy nem jöttem de nagyon sok dolgom volt. De most itt vagyok és egy nagyon hírrel jöttem - kacsintott és a háta mögött előhúzott az én régen látott pórázomat

" Hova megyek? " kérdeztem 

- Hazaviszlek, haver! Vagyis hozzám, velem fogsz lakni - mondta és közelebb jött hozzám. A nyakamra akasztotta a pórázt és mosolyogva akart kihúzni a ketrecből. Nem akartam elmenni, nem akartam itt hagyni Macit. Maci felé fordultam aki aprót bólintva megszólalt.

" Hiányozni fogsz haver, remélem hogy jó sorsod lesz a volt gazdáddal " mondta és lefeküdt a földre, lehunyta szemeit és pihent. Hát igen, Maci nem éppen annyi éves mint én. Sokkal öregebb mint én. 

- Gyere Ted! Mi van, nem akarsz velem jönni? - térdelt le Louis és a szemeivel engem fürkészett és simogatott 

" Megyek gazdám, megyek. " mondtam 

Gazdám felállt és a kezébe a pórázommal kivezetett a ketrecemből. Végig sétáltunk a folyosón ahol a kutyák csomószor belém szóltak. De nem törődtem vele, mivel én szabad leszek, nem úgy mint ők. Gazdi kitárta az ajtót és előre mentünk. Egy pultnál megálltunk és láttam hogy Louis valamit aláírt egy papíron. Mikor végzett vele, elköszönt a nőtől és elindultunk az ajtó felé. Boldogan mentem előre. Örültem annak hogy újra végre a legjobb barátommal lehetek. Majd oda értünk az ajtóhoz. Gazdám kinyitotta az ajtót és a friss levegő megcsapta az arcomat.  

9.Fejezet ~ Nem viheted a kutyát haza!

Sziasztok! Megjöttem. Nem szeretnék semmit szólni, ezért jó olvasást. Pusz: Fcinti2000

Félve parkoltam le a kórház parkolójába. Amilyen gyorsan csak tudtam kiszálltam az autóból és elindultam az ajtó felé, egy könnyed mozdulattal kitártam az ajtót és ugyan az a látvány fogadod engem mint reggel. Mindenféle orvosok és nővérek szaladgáltak ide-oda, betegek sétálgattak vagy beszélgettek egymással. Nyeltem egyet és a lift felé igyekeztem, megnyomtam a gombot és nem sokára itt is volt. Mikor kinyitódott az ajtó beléptem a kis kabinba és már nyomtam volna meg a 4-es gombot mikor egy hangot hallottam:

- Kérem várjon minket! - hallottam meg egy nő hangot, lepetten fel néztem és megláttam hogy egy anyuka és egy tündéri kislány szállt be. Egy kis mosolyt eresztettem és megszólaltam.

- Hanyadik emeletre mennek? - kérdeztem és a lenéztem a kislányra. 6 év körüli lehetett, gyönyörű kék szemekkel és szép hosszú barna hajjal. Elbűvölő mosollyal és az arcán egy kevés szeplő volt. 

- A harmadikra - mosolygott vissza a nő és az ölébe vette a kislányát. Mikor felemelte a kislányt, ki esett a kezéből a plüss állatott amit a kezébe szorongatott, mikor megláttam akkor rögtön felvettem és odaadtam a kislánynak. Hatalmas mosollyal ölelte át a plüsst és rám nézett.

- Köszönyöm - mondta pöszén a kislány, ettől az arcomon nekem is egy mosoly terült szét. Vigyorogva bólintottam és megnyomtam a 3-as gombot. 

- Amúgy miért jöttek kórházba? - törtem meg a csöndet, "na jó Louis egy hülye kérdés volt" gondoltam magamba és magamba homlokon csaptam magamat.

- Védőoltás - válaszolt a nő tömören és megsimította a lány arcát, a kislány meg félően rám nézett, látszott rajta hogy fél ettől. De bár minden gyerek fél az injekciótól. 

- Szegény - bólintottam és a tekintettemet a kislányra vezettem. Visszanézett rám és eltátotta a száját a kislány majd halkan megszólalt:

- Félek ettől - mondta és hozzábújt az anyukájához, féloldalasan elmosolyogtam 

- Nyugi kicsim - biztatta őt az anyukáját de nem nagyon sikerült enyhíteni a kislány félelmét. 

- Hogy hívják a kislányát? - kérdeztem az anyukát 

- Lorenn - mosolygott 

- Lorenn ne félj ettől. Sok gyerek fél az injekciótól, de nem kell. Nem fáj. Nem is fogod érezni! Hidd el nekem - mondtam a kislánynak és óvatosan megsimogattam az arcát.

A Lorenn rám mosolygott és aprót bólintott. Egy kicsit megmozdult a lift és kinyílt az ajtó. Lorenn leugrott az anyukája öléből és átölelte a lábamat (Mivel addig ért nekem) én mosolyogva leguggoltam hozzá és magamhoz öleltem. Elengedett a kislány szaladt az anyukája után. Nevetve léptem ki én a liftből és úgy döntöttem hogy lépcsőn folytatom az utamat. Kettesével lépkedtem és 2 perc alatt fenn voltam a negyedik emeleten.  Elindultam és gyorsan megkerestem a 205-ös kórtermet,  hamar meg is volt és bekopogtam. Egy gyönyörű csilingelő "gyere"-t hallottam és mosolyogva léptem be a kórterembe, az első amit megláttam az a gyönyörű barátnőm volt. Odamentem hozzá és egy csókot nyomtam az ajkára. Leültem az ágyszélére és megfogtam a kezét. 

- Na hogy sikerült a műtét? - kérdeztem és aggodalmasan simogattam a kezét az ujjammal.

- Nagyon jól, jövő héten haza mehetek - mosolygott El, hatalmasat sóhajtottam és megöleltem őt. Belepusziltam a hajába. 

- Ez nagyszerű - motyogtam a hajába 

- Na és... - tolt el magától Eleanor - Mi volt a sintérnél? Az a kutya tényleg a tiéd? 

- Hmm...... - gondolkoztam - I.....igen - hajtottam le a fejemet. Egy picit felnéztem és megláttam El döbbent arcát
- A te volt kutyád harapott meg? - emelte fel a hangját, meg értem hogy kiabál..
- Nem a volt a kutyám.... - mondtam és végig a padlót figyeltem
- Mi? Ezt nem értem.. - nyugodt hangnemben beszélt már
- Azt szeretném hogy Ted legyen megint az én kutyám - mondtam és felálltam az ágyról majd leültem a székre. Arcomat a tenyerembe temettem.
- Nem! Nem, nem, nem és nem! - tiltakozott El
- De miért nem? - kérdeztem
- Mert nem akarom hogy megint megharapjon
- De nem fog ígérem
- És ezt te így tudod? - kérdezte és egy grimasz vágott
- Igen, tudom. Nem fog megharapni. - néztem a szemébe
- De akkor se nem viheted a kutyád - "kiabált"
- Eleanor nem te döntöd el - sziszegtem, ez nem lesz valami könnyű menet.....

Második díjam! *.*

Thank you so much for the award Cappy! I'm so happy! *_*

Szabályok:

Írj magadról 10 dolgot.

Válaszolj 10 kérdésre.

Írj 10 kérdést.

Küld tovább 10 blognak.

10 dolog rólam:

1. Ma volt a keresztapukámnak a szülinapja és egyben az anyukám névnapja így két családtagomat kellett felköszöntenem. 

2. Miközben írom a tényt rólam a másik kedvenc bandámtól a Fall Out Boy-tól a Young Volcanoes számot hallgatom.

3. Kaptam egy lézert és egész este ezzel basztattam a macskáimat.

4. Most nagyon szúr a bordám. #Áucs

5. Rólam azt tudni kell hogy este nagyon bölcs is tudok lenni meg nagyon hülye és most azt találtam ki hogy én holnap este kiszökök és elmegyek a Fall Out Boy koncertre Zamárdiba. #I'm so stupid.

6. Tegnap piszkáltam az unokabátyámat és az lett a vége hogy fejjel lefele lógatott engem. Én meg sikítottam mint a fába szorult féreg.

7. A blogom további részébe nem rakok be zenét, mert Facebook-on írta nekem valaki (Nem fontos hogy ki volt az.) és ő mondta hogy nem jó hogy zenelejátszó és mén plusz még én, zenéket rakok be...szóval mostantól nem lesznek....

8. Van Facebook-om, Twitter-em, és Ask-fm-em #fuckyeah.

9. Nálam akkor van baj ha nem tudom mit kéne írni ehhez #jaj!

10. Imádom a blogolvasóimat! #imádásvan

Kérdésekre a válaszaim:

1. Hány blogod van?

Nem tudom most fejből....De van ez a blogom, a My Perverse life és van még két blogom de szerintem tőlük búcsút intek.

2. Olvasod a blogom?

Igen, olvasom. És imádom a blogom! *.*

3. Van háziállatod?

Van. Egy kutya, és egy három macska, egy nagy (anya) macska és két kölyök.

4. Ha igen mi a neve? És a nem akkor mi lenne a neve?

A kutyámnak az a neve hogy Talpi az "anya" macskának a neve bojli (xD) és a két kicsinek a neve: A fiúnak bajusz és a lánynak meg pellet (xD) #hülyemacskanevektudom

5.  Mit szeretnél a legjobban elérni az életben? 

Hogy elérjem azt hogy jó író legyek.

6.  Van tesód?

Igen van egy bátyám, akit nagyon szeretek #testvériszeretet 

7. Melyik városban/országban laknál legszívesebben?

Hát gondolkoztam azon hogy kimegyek Londonba és ott kezdem el majd a középiskolát, de az necces. És ott szeretnék élni, vagy Kanadába.

8. Hány blogot olvasol?

Olyan 40 biztos hogy van. #sokblogotolvasok

9.  Szeretnél majd tetkót? 

Igen! Majd olyan 5 darabot, azt még nem tudom milyet de szeretnék :) #Ilovetattos

10. Ceruzával vagy tollal írsz szívesebben?

Mindkettővel nagyon szeretek írni, de nekem azt mondják hogy tollal szebben írok #fuckyeah!

A 10 kérdésem:

1. Voltál már kinn külföldön? Ha igen akkor hol?

2.  Az életed során éltél már át paranormális eseményt?

3. Melyik tetszik jobban, a tetkó vagy a piercing? 

4. Melyik ország/város tetszett neked a legjobban ahol jártál?

5. Életed során melyik film volt a legijesztőbb és a legjobb?

6. Milyen írónak tartod magad?
7. A blogodat hányas skálán értékelnéd 10/0?
8. Szereted a blogolvasóidat?
9. Hány részesre szeretnéd írni a blogodat?
10. Miért kezdtél el írni?

A 10 blog akinek küldöm:
1. http://bestsongever-thestory.blogspot.hu/
2. http://louistomlinson-fanfiction.blogspot.hu/
3. http://darklarrystylinsonhu.blogspot.hu/
4. http://fajamiterzek.blogspot.hu/
5. http://levelekneked-bo.blogspot.hu/
6. http://damnfanfiction.blogspot.hu/
7. http://onedirectiontfable.blogspot.hu/
8. http://donot-let-me-go.blogspot.hu/
9. http://patriciaf-darkgloomsecrecstmysteries.blogspot.hu/
10. http://onedirectionfanfic23.blogspot.hu/

8. Fejezet ~ A nyál és a beszélgetés

Köszönöm a +1 feliratkozást és a komikat Cappy! :3 Régen volt Ted szemszögéből a rész ezért most hoztam! :)) Remélem tetszik a rész, és komizni fogtok! Jó olvasást! Pusz: Fcinti2000

/Ted szemszöge\

Ajaj most lebuktam? "Persze hogy lebuktál te okos, a gazdád mikor meghallotta hogy te tudsz beszélni akkor nyomban elájult" mondta a fejemben egy kis hang. Oda mentem / kúsztam hozzá és megböktem az arcát az orrommal de semmi, nem kelt fel. Egy hirtelen ötlettel oda szóltam a szomszéd Macinak hogy segítsen felkelteni gazdit, mert én gyenge vagyok ehhez. Pár perc múlva itt is volt Maci. Maci egy jó nagy darab kutya.......egy szóval: Bernáthegyi kutya.
"Mit kell csinálnom Ted?" kérdezte és értetlenül a gazdira pillantott
"Fel kéne kelteni a gazdámat" böktem meg az orrommal megint az arcát
"Bízd csak rám" mondta és a fejét a gazdám feje felé lógatta. Egyszer azt vettem észre hogy Maci szájából a saját nyála csorog ki, és esik le a gazdám lecsukódott szemére. És egyre több és nagyobb nyálak borították be Louis arcát és folytak le róla, és kezdett ébredezni. Először párat pislogott mikor biztos belement az undorító nyál a szemébe mivel felszisszent és a szeméhez kapott, megdörzsölte az említett dolgot és végül teljesen látott elképedt. Elképedt mikor meglátta Macit, villám sebességgel pattant fel és szorult a falhoz. Asszem nem nagyon hiszi el hogy a saját kutyája tud beszélni..
"Gazdi jól vagy?" kérdeztem és néztem ahogyan undorodva törölte le az arcáról a nyált..
- Most komolyan álmodok és fúj - törölte le a szeméről a nyál tengert - A kutyám beszél, ez nem lehet igaz - nézett rám
"De igaz, én beszélek, értem az emberi nyelvet" kúsztam oda hozzá az ölébe raktam a fejemet
- De hát hogy Ted? - kérdezte
"Azt én se tudom, valahogy értem az emberi nyelvet"
- De mikor kezded el érteni az emberi nyelvet? Vagy......
"Azóta mióta megszülettem" válaszoltam tömören
- De hát akkor miért nem szólaltál meg?
"Azért mert nem akartam hogy hülyének nézzetek, és nem akartam hogy ilyen vizsgálatokra vigyetek mert azt hiszitek rólam hogy valamilyen űrlény vagyok"
- De hogy Ted! Én még akkor is szerettelek volna, ha még űrlény is vagy - mosolygott és megsimogatta a fejemet
"Ez hízelgő"  motyogtam
- Ted ez igaz...Akkor is szeretnélek, meg most is szeretlek téged - mondta Louis
"Én is szeretlek, gazdám" mondtam és egyszer csak lecsukódott a szemem.

/Louis szemszöge\

Azt hiszem mikor megtudtam hogy a kutyám beszél, megállt a szívem abba a pillanatba, és nem kaptam levegőt. Persze el is ájultam.....olyan 10 percre kifeküdtem, és utána, arra keltem hogy egy ilyen nagy Beethoven kutya az arcomba csurgatja a nyálát. Rögtön felültem és a falhoz mentem, gyorsan odapréselődtem. Mint egy félős kisgyerek, lehet hogy nem vagyok 6 éves de félni féltem. Nyeltem egy nagyon és megszóltam. Kikérdeztem a kutyámat hogy hogyan lett ilyen. De nem tudta. Éppen megakartam szólalni, mikor egy ajtócsapást hallottunk és a kutyák hangos ugatását. Felkeltem a földről és akkor ért ide a nő, aki megmutatta nekem hogy merre van Ted.
- Uram, kérem a kutyának pihenésre van szüksége, és nem sokára meg kell vizsgálni a kutyáját - magyarázta a hölgy. Kinyitotta a kennelt, megragadta a kezemet és kirángatott onnan.
- Kérem, tudok egyedül is menni, nem kell segítség - téptem ki a kezemet a fogságából - Haver holnap jövök - mosolyogtam a fekvő néző kutyára, utoljára néztem meg őt és elindultam kifele. Kiléptem az épületből és a kocsim fele vettem az irányt. Elővettem a zsebemből a kocsikulcsot és kinyitottam az autót. Beültem a kocsimba, és elindítottam.

Az egyik ismerősöm kért meg rá!

Az egyik ismerősöm kért meg rá, hogy tegyem ki az első blogját, és segítsek neki "olvasókat" szerezni. A blog Louis Tomlinson Fanfiction, de egyben 1D is szerepel benne. Az író: Födelevics Adrienn.  

Még az első rész van kint neki, de megéri olvasni, és azt kéri hogyha tetszik a történet nektek akkor komizzátok és lájkoljátok! ;)

A blog: http://izgisztorikemmamodra.blogspot.hu/

Ui.: A rész este vagy holnapra jön, rövid, mivel itt van az egyik ismerősöm, akit nagyon régen láttam (Angliából jött) és szeretnék több időt együtt tölteni vele. Képzeljétek egy szatyornyi OREO kekszet kaptam tőle! *-*

Na sziasztok, Pusz: Fcinti2000

7.Fejezet ~ A kutyám beszél?!

Sziasztok!! :D Ez a rész előre szólok nagyon hülye ötlet szüleménye! Az ötletet az Eb és a Web c. sorozat adta nekem. Remélem még így is olvasni fogjátok a blogomat. Jó olvasást! ;D Pusz: Fcinti2000
Ui.: A rész egy kicsit rövid lett mint a 6.Fejezet. Sajnálom! :/ 

/Louis szemszöge\

A tenyerem izzadott mint az állat, mikor leparkoltam a sintér telepen. Egy nagy sóhaj kiengedése után behúztam a kéziféket és leállítottam a motort.Kikapcsoltam a biztonsági övemet. A zsebembe rejtettem a mobilomat és kiszálltam a kocsiból. Gyors léptekkel igyekeztem az ajtóhoz, egy erős lökéssel kinyitottam az említett tárgyat és beléptem a helyre. A fülemet rögtön fájlalni kezdtem az orbitális kutya ugatásoktól, nyüszítésektől. Odamentem a pulthoz ahol egy nő olyan 35 év körüli lehetett szorgosan könyvelt valamit. Mikor odaértem felraktam a karjaimat a pultra és akkor felfigyelt rám. Barna göndör haja az arcába lógott, szürke szemeit eltakarta a szemüvege.
- Ön Louis Tomlinson? - kérdezte és levette a szemüvegét majd a lap mellé rakta
- Igen én vagyok, és pontosan nem nagyon értem miért vagyok itt - válaszoltam
- Kérem kövessen Mr.Tomlinson - ment hátra én meg engedelmesen mentem utána de azért hozzászóltam
- Louis, csak simán Louis - mosolyogtam és bementünk egy terembe ahol nagyon sok kennel volt. Tele kutyákkal. Amint meghallották hogy itt vagyunk rögtön ugatni kezdtek, valamelyik kutya nyüszíteni és valamelyik meg morgott. Végig mentünk folyosón és a szemeimet végig a kutyákon tartattam. Jó bevallom egy kicsit féltem. Odaértünk az ajtóhoz és kinyitotta a nő. Bementünk egy másik terembe ahol sokkal másabb kutyákat tartottak. Nem zajosakat, és nem ilyen habzó szájúak voltak ott.
- Elnézést most hol vagyunk? - kérdeztem rá
- Itt olyan kutyákat és állatokat tartunk akik megsérültek. Vagy valami bajuk van. És itt van az ön kutyája - ment előre és beszélt és mutogatott az állatokra
- Már bocsánat de lehet hogy nem az én kutyám, lehet hogy másé - mentem utána, majd végül megállt egy kennelnél.
- Szerintem meg ez az ön kutyája Mr.Tomlinson - mutatott a kennelbe lévő kutyára. Elállt a lélegzetem mikor a kutyát. De hát ő........Ted. Még is él?! Egy szempillantás alatt eltűnt a félelmem, hanem örültem! Örültem, mert a legjobb barátom él.
- Kérem kinyissa a kennelt? - kérdeztem, a nő bólintott és a zsebéből elő vett egy kulcsot és kinyitotta a kennelt majd magamra hagyott Teddel.
- Haver- mentem oda hozzá és leguggoltam mellé, lassan és óvatosan simogatni kezdtem pelyhes szőrét. Egy mosoly húzódott a számra mikor felidéztem egy emléket.

*Visszaemlékezés*

Őszies idő volt, annak ellenére Ted elég jól szórakozott.Ő boldogan ugrált, rohangált ide-oda, ugrált be az összeszedett barna-sárga levelekbe, én meg a padon ülve mosolyogva figyelem a tetteit. Egy két ember l megnézte Ted-et, de mindig mosolyogva mentek tovább. Ez a jó oldala hogy van egy kutyád, olyankor senki nem hord le. De nem is azért van nekem Ted. Már 11-12 korom óta piszkálom anyuékat hogy vegyenek nekem egy kutyát, mert az osztálytársamnak volt egy golden kutyája, és azzal mindig játszottunk. De mikor megláttam a dobozban Ted-et elöntött a boldogság, azóta Ted és én a legjobb barátok vagyunk. Én gondozom őt és sok szeretetet adok neki és ő is viszonozza a szeretetét. A gondolkodásomat Ted ugatása hívott vissza a jelenbe. Megrázva a fejemet néztem meg mit ugat Ted. Szegény éppen ugatva rohant egy frizbi után mint egy eszement és a futás vége az lett hogy a kutya szépen találkozott egy kukával. Ted annyira figyelte a levegőben repülő micsodát hogy nem vette észre az előtte lévő kukát. Én persze ahogyan meghallottam a koppanást azonnal rohantam hozzá és felemeltem az ölembe, pár perc elteltével elő is került a frizbi tulajdonosa egy igen "Igen" csinos lány rohant ide hozzánk. Szőke haja ide-oda állt a szél miatt, gyönyörű szürke szemei az aggodalomtól csillogott. Arca tele volt félelemmel és megbánással. 
- Jaj bocsánat néha annyira ügyetlen vagyok, jól van a kiskutya? Annyira sajnálom csak meglátta nálam a frizbit és játszani akart én meg persze eldobtam neki, nem gondoltam hogy baleset történik. - kért szegény bocsánat
- Nem baj, tényleg - mosolyogtam és az ölembe alvó kutyára néztem - Elég ügyetlen tud lenni ez a kis zsivány - simogattam meg éppen az egyik szabad kezemmel.
- Amúgy te kutyád, vagy éppen a tesód-é ha van? - kérdezett rá ő is megsimogatta Ted-et 
- Nem a tesóm-é hanem az enyém anyuéktól kaptam ezt szörnyecskét a szülinapomra, ami nem rég volt - meséltem neki már a padon ülve
- Tényleg? Nekem is van kutyám, éppen most kaptam karácsonyra - mosolygott - Ide is hívom Missy gyere ide - kiáltott és fél perc alatt itt termett egy szép golden retriever kölyök - Ő itt Missy az én kis kutyám - emelte fel az ölébe a kutyust
- Nagyon aranyos kutyád van, és milyen fegyelmezett - jegyeztem meg mivel a kutya az ölébe egyetlen egyet se mozdult meg - Te fegyelmezted meg? - simogattam meg a fejét 
- Igen én voltam, mert csak apa úgy engedte meg Missy-t a házba de könnyű volt megtanítani őt, okos kutya - mosolygott - Egyébként Rose vagyok - nyújtotta a kezét
- Én meg Louis - fogadtam el gesztusát - Olyan szép vagy - mondtam olyan hangnemben hogy csak én halljam 
- Mi? - ne meg hallotta?!
- Semmi - vágtam rá rögtön és lehajtottam a fejemet
- Aranyos vagy - mondta és megpuszilta az arcomat, OMG! - De nekünk mennünk kell, gyere Missy - állt fel és elsétált. Egy pillanatra megtorpant és visszafordult - Szia Louis, örülök hogy megismerhetlek - kiabálta és elrohant Missy-vel.

*Visszaemlékezés vége*

" Hé Louis nem tolnád nekem ide a vizes tált nekem, szomjas vagyok" hallottam meg Ted hangját
- Persze pajti - raktam le elé.................várjunk csak. Úristen, most Ted most komolyan megszólalt? Hallottam a hangját a saját KUTYÁMNAK. Ez nem lehet igaz. Tátott szájjal figyeltem az előttem fekvő kutyát aki ivott a vízből.
"Mi van haver? Nem láttál még kutyát beszélni?" kérdezte. Éreztem ahogyan egyre jobban kezdek szédülni, a szemem mintha acélból lenne csukódik lefele. Utána se kép se hang.

6.Fejezet ~ Reggel a kórházban és sietés a sintér terepre

Sziasztok megpróbáltam hozni a részt, és úgy látszik sikerült is :D A rész után egy kis élmény beszámoló lenne a kirándulásról ha érdekelne titeket, de ha nem akkor se baj! :) Köszönöm szépen az 1289 oldalmegjelenítést!!! *-* Imádlak titeket! <3 Jó olvasást. Pusz: Fcinti2000

/Louis szemszöge\

Hajnalban a telefonom csörgésére kellett hogy felkeljek. Lassan kinyitottam a szememet és megnéztem hány óra. 6:30. Szuper gyorsasággal ugrottam ki az ágyból, aminek az lett a végeredménye hogy a földön landoltam. Rohadt takaró. Kiszedtem a lábamat a takaróból és rohantam a fürdőbe. Elvégeztem a reggeli teendőimet és átrohantam a szobámba. Felkaptam valami ruhát ami a kezem közé került és belecsúsztattam a farzsebembe a telefonomat és a pénztárcámat. Ránéztem a faliórára ami 6:45-öt mutatott, nem sürgettem magam tovább mert volt még időm. A kórházba csak 7:20-kor lehet látogatni. Lementem a konyhába és csináltam egy erős kávét. Azt lassan elszürcsölgettem. Mikor végeztem vele írtam egy SMS-t Harry-nek hogy lehet hogy kések majd a próbára, mert el kell mennem a sintér terepre de előtte bemegyek Eleanor-hoz a kórházba. Pár perc kellett és rögtön hívott Harry.
- Szia Louis! Mi az hogy be kell hogy menj Eleanor-hoz? - szólt be Harry
- Nem tudod? - húztam fel a szemöldökömet - Pedig te is ott voltál, vagy lehet hogy az agyad nem volt ott?
 - Haha, de vicces - mormogott - De mi történt pontosan? - kérdezte
- Mert hol voltál? - kérdeztem, nem szeretném elmondani Harry-nek a sztorit. Ismerem őt. Elfecsegné mindenkinek.
- Gyorsan haza ugrottam - hazudott
- Ja jó - vágtam rá - De nekem meg mennem kell, szia Harry - mondtam és meg se vártam Harry válaszát rögtön le is tettem a telefont.

Betettem a bögrét a mosogatóba és kimentem a konyhából. A nappaliban a dohányzó asztalról a slusszkulcsot felkaptam a kezembe és elindultam a folyosó felé. Ott felkaptam magamra a cipőmet és kiléptem a házból. Gyorsan bezártam az ajtót és beszálltam az autómba.Beindítottam az autót és az utamat a kórház felé vettem.

20 perc után végre megérkeztem a kórház parkolójába. Kerestem egy üres helyet és be is álltam. Behúztam a kéziféket majd leállítottam az autót, s kiszálltam szó szerint berohantam az épületbe, még az se érdekelt hogy egy autó majdnem elcsapott engem, de leszartam. Mivel tudtam hogy hanyadikon van Eleanor-nak a kórterme így, legelsőnek a liftet pillantottam meg, de az mellett közvetlenül ott volt a lépcső is. Néhány perc gondolkodás idő után a lábaim a lépcső felé mozogtak. Hármasával lépkedtem a lépcsőfokokon és mikor felértem a 2.-ra, rohantam a 140.kórteremhez. Halkan bekopogtam és kinyitottam az ajtót. Elsőnek a fejemet dugtam be a kis nyíláson és rögtön megpillantottam hogy El nem egyedül van a kórterembe, hanem ott van Dr.Wilson is éppen gondolom megvizsgálta az én gyönyörűségemet. Egy pillanatra az ágy mellől el lépett Dr.Wilson és megláthattam Eleanor szépséges arcát, mikor meglátott engem rögtön felderült az arca és ez nekem egy hatalmas mosolyt csalt az arcomra. Intett El hogy menjek be, ezért így lassan beléptem a kórterembe. Hátam mögé rejtettem a rózsacsokort, amit még az útközben vettem neki. Úgy lépkedtem az ágya mellé hogy ügyesen elrejtsem tőle a meglepetést. Eleanor végig engem figyelt, nem is törődött Dr.Wilson magyarázatával. Mosolyogva léptem az ágya mellé és egy puszit nyomtam a szája szélére.
- Szia édesem, jól aludtál? - kérdeztem halkan és közben leültem az ágy melletti kis székre.
- Szia Lou hát.....meg kell mondani rosszul - húzta el a száját
- De miért? - fogtam meg az aprócska kezeit
- Mert nem voltál mellettem - nézett bele a szemembe
- Nekem se nem volt jó - pusziltam meg a kézfejét - Rossz volt hogy nem melletted keltem fel, és rossz volt hogy reggel nem láthattam meg a gyönyörű arcodat.
- Khm - hallottam meg Dr.Wilson hangját - Mrs. Calder ebből amit én most önnek mondtam abból mennyit hallott és mennyit értett meg? - húzta fel a szemöldökét
- Hát........ - gondolkodott - Azt mondta nekem hogy ma lehetségesen megtudják csinálni a műtétet és...........ennyit tudok összesen - rántotta meg a vállát a kedvesem (Az én kedvesem egy olyan lány xD ~ a szerk.)
 Erre a doktor csak megforgatta a szemét és rám kapta a szemét és megszólalt.
- Mr...........
- Tomlinson - segítettem neki - Louis Tomlinson örülök hogy megismerhetem - nyújtottam a kezemet
- Mr. Tomlinson örülök hogy korán reggel ennyire fitt és energikus és még van kedve viccelődni, de azt szeretném kérni kérem szépen hagyja el a kórtermet, mert Mrs. Calder sokkal jobban idefigyelt mikor még nem volt itt - mondta ridegen, jól van ennek se nincsen felesége
- Kérem doktor úr ne küldje ki Lou-t, ígérem idefigyelek - könyörgött El
- Nem nem baj - mosolyogtam El-re - Úgy is fel kell hívnom Harry-t - álltam fel a székből - Nem sokára vissza jövök - nyomtam egy puszit az édes ajkaira - Ja egyébként ezt neked hoztam, csak elfelejtettem neked odaadni - húztam elő a hátam mögül a csokort és beleraktam az éjjeliszekrényen való vázába, és szó nélkül kimentem a kórteremből. Leültem a terem szembeni székre és gondolkozni kezdtem: Miért ilyen köcsög velem a doktor? Mikor tegnap tök kedves volt velem. Ezt nem értem.....
- Louis - rázogatott valaki - Lou kelj fel - kiáltott egy éles női hang, azonnal kipattantak a szemeim  hang hallattán
- Mi van? Mi az? Ég a ház? - pánikoltam
- De nem butus - nevetett El - Csak elaludtál itt a széken - bújt hozzám én pedig a derekánál fogva húztam magamhoz
- De El édesem - dülledtek ki a szemeim - Te hogy jöttél ki, mikor nem is szabadna? - kérdezte riadtan
- Louis nem sokára éppen műtenek - nézett rám - És hogy jöttem ki? - kérdezte meg magától, na ilyenkor tudd a legcukibb lenni - Mankóval, mivel megengedte Dr.Wilson hogy egy kicsit járkáljak - mosolygott rám édesen ahogy mindig szokta
- Ja rendben nem tudtam kicsim, csak egy kicsit megijedtem - pusziltam meg
- Louis, mikor mész a sintér terepre? - kérdezte hirtelen El
- Nem tudom hány óra? - vakartam meg a tarkómat
- Fél 8 múlt - nézte meg a faliórát, én meg valami oknál fogva felpattantam a helyemről
- Fél 9 múlt? Nekem háromnegyed 9-re kell hogy odaérjek - pánikoltam be megint
- Nyugi Louis, figyelj rám.......Louis!! Figyelj rám - fogta meg az arcomat El és kényszerítette hogy a szemébe tudjak nézni
- Igen?
- Nyugi, gyorsan menj el a sintér terepre és nézd meg a kutyát. Utána gyere vissza - mondtam Eleanor
- Köszönöm - csókoltam meg
- Szívesen - csókolt vissza
- Akkor megyek, nem baj? - néztem bele a gyönyörű szemeibe
- Nem baj - mosolygott és leült
- Oké - mosolyogtam vissza rá és egy utolsó csókot nyomtam az ajkaira és elmentem. Lesiettem/lerohantam a lépcsőn és meg sem álltam a kocsimig. Ott rögtön beugrottam a vezetőülésbe és beindítottam a kocsit és elindultam. Kihajtottam az útra és bekapcsoltam a biztonsági övet és egyben a rádiót is.Már csak 5 perc és lehet újra láthatom a régi legeslegjobb barátomat?

Fontos!!

Kérek szépen mindenkit hogy olvassa el ezt a bejegyzést: 

http://dianabrunwin-feledhetelenmult.blogspot.hu/2013/06/hamarosan-megszunik-google-reader.html

A Ted mindent felforgat blogot megtaláljátok Bloglovin-on is: LINK 

Köszönöm a figyeltem! A rész nem sokára érkezik ;)

A rész késik :(

Sziasztok, sajnálattal kell közölnöm veletek hogy a kövi rész az késni fog. Mivel én holnap osztálykirándulásra megyek, ami két napos és ma nekem pakolnom kell. Sajnálom srácok, de a részt én mára terveztem de hát most elhalasztom. A rész csütörtök vagy péntek délután fog felkerülni. Addig is Jó nyaralást, kirándulást, és tele boldog perceket, mert VAKÁCIÓ van! :D

5.Fejezet ~ A kórházban

Sziasztok nagyon sajnálom hogy ennyit késtem, de vizsga, dolgozatok időszak ez a hét :D Még egye mondok: Köszönöm szépen a 1084 oldalmegjelenítést!! *-* Imádlak titeket!! :D Nem szeretnék sok mindent fűzni......de Jó olvasást! Pusz: Fcinti2000

/Eleanor szemszöge\

Egy furcsa szagú helyen ébredtem.Lassan kinyitottam a szememet és életem szerelmét láttam az ágyamon mellet. Szegény aludt éppen, nem a legkényelmesebben. Meghasadt rajta a szívem. De hol vagyok? Megszerettem volna mozdítani a karomat úgy hogy ne ébredjen fel Louis, de végül felébredt. Párat pislogott az álmosságában és megdörzsölte a szemét és felkiáltott:
- Eleanor úristen jól vagy? - ölelt magához, teljesen mint egy kisgyerek mint amikor anyukája haza jött. Pontosan úgy ölelt. De nagyon édes tőle hogy aggódik.
- Igen Lou, jól vagyok....de mi történt? - csókolt meg
- Nem emlékszel? - szakította meg a csókunkat - Megtámadott téged egy kutya haza fele jövet - szomorodott el
- És a kutyával mi lett? - kérdeztem
- Te most komolyan a kutyával törődsz? - nevetett - De amúgy a kutyát elvitték a sintérek - simogatta a karomat
- Ja jó - motyogtam
- Jó napot Mrs. Calder - lépett be az ajtón egy orvos
- Dr.Wilson vagyok a kezelő orvosa, jobban tetszik lenni? - lépett az ágy mellé megvizsgált
- Igen most már jobban, de tetszik tudni milyen bajom lett? - kérdeztem
- A bal lábánál a szövetek súlyosan elroncsolódtak, ezért meg kell műteni - itt ijedten összenéztünk majd folytatta - Nem nagy műtét nem kell megijedni, csak ugye önnek nagyon csúnyán elroncsolódott a szövet ezért kell végezünk egy műtétet. Nem lesz semmi gond - mosolygott rám   
- Akkor megnyugodtam - mosolyogtam a doktorra
- És pontosan mikor lesz a műtét? - szólalt meg Louis
- Holnap vagy holnapután lesz, most nem tudjuk megmondani pontosan mikor lesz - nézte a papírokat a doki
- Rendben köszönjük - mondtuk egyszerre szerelmemmel
- Ez természetes - bólintott Dr.Wilson és kilépett az ajtón
- Nem várom a műtétet - hajtottam le a fejemet
- Hé, kimondta neked hogy várd? - fogta meg a karomat Lou - Senki nem szereti a műtéteket - nézett a szemembe, istenem hogy lehet ilyen gyönyörű szemei?!
- Hát....senki - pirultam el - Csak.. félek hogy hibáznak, akkor mi lesz velem? Meghalok? - pánikoltam
- Nyugi szívem! - ölelt magához - Ilyenekre ne is gondolj. Gondolj arra hogy sikerülni fog a műtét, csak erre! Ne másra - puszilta meg a hajamat
- Annyira szeretem hogy tudsz komoly lenni - csókoltam meg, amit viszonzott is
- Én meg szeretem az előttem fekvő gyönyörűséget - puszilta meg az arcom, gyorsan oldalra fordítottam a fejemet nehogy meglássa hogy rákvörös lett az arcom - Látlak te kis butus - nevetett és megfogta a kezével az arcomat s majd felé fordította. - Még így is gyönyörű vagy - bókolt
- Ne már Lou - ütöttem a vállát és az arcomba eltakartam a kezemmel
- De miért csinálod ezt velem? - mosolygott Louis és elvette a kezeimet
- Mert nem akarom hogy így láss - néztem rá és az arca egyre közelített az én arcom felé. Már majdnem összeértek ajkaink de a tökéletes pillanatot, a telefon csörgése zavarta meg 
- Hogy az a... - mérgelődött Louis és elővette a telefonját és fogadta a hívást.
- Igen? - szólt bele életem szerelme
- .................
- Bocsánat de nekem nincs kutyám - nevetett kínosan Louis
- ................
- Ez egészen biztos? - kérdezte és felém pillantott
- .........
- Oh, akkor holnap lehet odamegyek - sétált körbe-körbe a kórterembe
- ............
- Oké akkor holnap, viszlát - köszönt el és letette
- Ki hívott? És hova mész holnap? - kérdeztem
- Be kell mennem holnap a sintérterepre - grimaszolt
- De miért? - ráncoltam össze a homlokomat
- Mert állítólag az a kutya amely téged megtámadott édesem, az..............az..........- vakarta a tarkóját
- Az? Mond már!
- Az...az én tulajdonom, vagyis az én kutyám - hajtotta le a fejét
- Mi? Szóval a Te kutyád majdnem megölt engem? - kiabáltam
- De El! Figyelj én....alig emlékszek rá. 15 évesen kaptam szülinapomra a szüleimtől, nagyon szerettem őt, de két hónap múlva vagy több hónap múlva anya mondta nekem mikor haza jöttem az iskolából hogy elszökött, eltűnt! Egész estéig ki sem mozdultam a szobámból, majd este kiszöktem az ablakon és keresni kezdtem őt, de nem találtam őt. Azóta nem láttam őt, se hallottam róla, semmit. Azt hittem hogy már nem is él a régi legjobb barátom - nézett bele a szemembe könnyes szemmel
- Ohh - szomorkodtam - Ezt nem tudtam, hogy ennyire szeretted
- Hát...de - lépett az ágy mellé - Nagyon is hiányzik, azok a sok játszás vele, meg mindig sétáltunk - nevetett fel - Nem telt el úgy egy nap hogy nem sétáltunk volna. Mikor mindig haza értem az iskolából akkor már ott várt pórázzal a szájába és várt arra, hogy sétáljon - mosolygott - Holnap tuti hogy megnézzem őt - fogta meg a kezemet - De előtte bejövök hozzád - vette kezébe a kezemet és játszani kezdett vele, én kuncogva figyeltem tevékenységét
- Tényleg bejössz hozzám? - csillant fel a szemem
- Szerinted nem jönnék meglátogatni a barátnőmet akit szeretek? - mosolygott és megpuszilta a kézfejemet, én meg kuncogva takartam el megint az arcomat. Megtudtam mivel kivették az infúziót.
- De - mosolyogtam
- Akkor holnap mikor kidob az ágy, elkészülök és az első utam az hozzád fog jönni - játszott még mindig a kezemmel
- Rendben - nyomtam egy puszit az arcára
- Kaphatok még egyet? - szólalt meg a pimasz hangján
- Mit kérsz? - kérdeztem nevetve
- Egy puszit - mondta kisgyerek hangon én szem forgatva megtettem amit kért
- Kérem Mr.Tomlinson már vagy 4 perce végett ért a látogatási idő - lépett le a kórterembe Dr.Wilson
- Kérem kérhetnék még 3 percet? - kérdezte Louis
- Persze - bólintott a doki és el is tűnt
- Akkor holnap jövök, oké édes? - döntötte a homlokát az enyémnek - Szeretlek - adott puszit az orromra
- Én is téged - mondtam utána és mosolyogva eltűnt ő is az ajtó mögött.

Életem első díja! *-*

Köszönöm szépen a díjat Timi Theklesz-nek!! Nagyon hálás vagyok érte! *-*

1. Írj magadról 11 dolgot!
2. Válaszolj 11 kérdésre!
3. Írj 11 kérdést
4. Küldd tovább 11 blognak! 

1. 

- Hatalmas Directioner vagyok!

- Van egy kiscicám a neve Pellet 

- Van egy bátyám

- Imádom a Fall Out Boy!

- Ha majd 14-15 éves leszek kiszeretnék jutni Londonba

- Kedvenc sorozatom a Gyilkos elmék

- Picit dadogok

- Megszeretnék tanulni gitározni *-*

- Ha nagy leszek akkor szeretnék kiadni egy könyvet

- Kicsi koromba nagyon hosszú hajam volt és göndör de most olyan vállig ér a hajam :/

- Összesen több mint 7 blogot vezetek :)

2.

 - Szereted a Little Mix-et? Mixer vagyok!! *-*

 - Az 1D-n kívül még kiket szeretsz nagyon? Fall Out Boy, Little Mix, Olly Murs, Cher Lloyd
- Mi szeretnél lenni felnőtt korodban? Újságíró

- Mi a kedvenc fagyid? Csoki!!! :)

- Kedvenc állat? Kutya

- Kedvenc film? Nincs :)

- Hobbid? Blogolás, Olvasás

- Van testvéred? Van egy bátyám :)

- Van háziállatod? Igen, van egy kutyám és két macskám :D

- Szereted a Horrora Akadva 1-5-öt? :D Naná!! :D

- Hogy lettél Directioner? A barátnőm mutatta meg mér régen a X-Factoros videó naplóikat és egyre többet beszéltünk róluk, sokkal több zenét hallgatunk meg tőlük és megszerettük őket! :D

   

3.

- Szereted a Fall Out Boy-t? 

- Mi a kedvenc évszakod?

- Mióta vagy Directioner?

- Voltál már kinn Londonba? Ha igen milyen volt? :D

- Kedvenc 1D tag? És miért?

- Ha egy lakatlan szigeten lennél mi lenne a 3 kívánságod? xD

- Ha összetalálkoznál a 1D-el akkor mit csinálnál? :D

- Kedvenc színed?

- Kedvenc sorozat?

- Van BFF-ed? :)

- Apás vagy? Vagy anyás? :D

4.

 http://liam-payne-stole-my-heart.blogspot.hu/

 http://liampayneismyloveforever.blogspot.hu/

 http://fobfanfic.blogspot.hu/

 http://felicityslife.blogger.hu/

 http://tunderekalma.blogspot.hu/

 http://darklouisfanfictionhu.blogspot.hu/

http://icantchangelarrystylinson.blogspot.hu/

http://onedirectionfanfiction5.blogspot.hu/

http://harriesfanfichun.blogspot.hu/

http://dark-zaynmalik.blogspot.hu/

http://vampireandwolfsand1d.blogspot.hu/

4.Fejezet ~ A gonosz Directionerek

Sziasztok nagyon sajnálom ezt a sok késést!! De amiért nem hoztam részt azt nem szeretném elmondani :/ Elájulnátok.Na de megjöttem! Hoztam a részt is mivel drága barátnőm miatt összejött a komi, és a többi :) Most nem kérek semmit tőletek :) Megpróbáltam hosszúra írni! Nem húzom az időd jó olvasást! Puszi: Fcinti2000

/Daphne szemszöge\

- Kicsim a négyes asztala vidd már a cappuccino-t - mondta apa és rárakta a tálcára - És ezt a kávét a ötös asztalhoz vidd - nyomott egy puszit az arcomra, aztán rárakta a kávét is a tálcára
- Oké apu, de te hová mész? - kérdeztem
- El kell intéznem egy nagyon fontos dolgot - mosolygott rám, felkapta magára a kabátját és el is tűnt mellőlem.Egy nagy sóhajtás közben kivittem a rendeléseket, mikor a bal szemem sarkából látom hogy egyre több ember jön be a kávézónkba.Hosszú napnak nézek elébe.Visszamentem a pult mögé a pénztárhoz mert anyával cseréltünk, éppen ütöttem volna be az egyik billentyűt mikor egy nagyon ismerős hang ütötte meg a fülemet
- Kérnék szépen egy jó erős kávét - mormogta álmosan életem szerelme
- Maci - csillant fel a szemem és előttem ült az én macikám, arcát a tenyerében mélyesztette de mikor meghallotta a hangomat, felkapta a fejét.
- Édesem! - ugrott le a székről és bejött a pult mögé hozzám.Szorosan átölelt és a nyakamba temette az arcát. - Mióta vagy itt? - kérdezte és szenvedélyesen megcsókolt
- 8 óta - csókoltam vissza
- 8 óta? Anyám - nevetett fel - Amúgy mikor végzel? - kérdezte kiskutya szemekkel
- Hát.......olyan fél óra múlva, de miért Zayn? - kérdeztem és neki álltam megcsinálni Zayn jó erős kávéját
- Hát csak..........lehetnénk együtt délután, elmehetnénk valahova, pl. Sétálni - nézett rám édesen
- Hm, legyen - egyeztem bele, nagyon szeretnék végre egy jó hosszú időd a szerelmemmel tölteni.Mert mindig úgy volt hogy vagy én vagy Zayn dolgoztunk, így mindig nem tudtunk együtt lenni - De nem lesz semmi dolgod? - kérdeztem félénken
- Nem lesz semmi csak holnap fotózás és stúdió de ennyi......Köszi édes - köszönte meg a kávét és meg bólintottam - Mennyi lesz szivi? - kérdezte szívdöglesztően, teljesen elpirultam, amit megpróbáltam elrejteni Zayn elől
- Hadd csak! A vendégem vagy édesem - mosolyogtam rá majd felírtam a következő vendégnek a rendelését.Miután felírtam elkezdtem készíteni a Mokkacsokit amit egy 15 éves lány rendelt a testvérének.
- Mi?! Nem, én fizettem - tiltakozott
- Nem Zayn, mindig te fizetsz akárhova megyünk, kérlek legalább ezt hadd fizessem én - néztem rá cukin
-Rendben, de csak ezt fizeted! - mondta és belekortyolt a kávéba - Hm, ez nagyon finom - kacsintott én pedig tuti úgy nézhettem ki mint egy rák.
- Kicsim - jött ide mellém anya - Ezt én elintézem, ti mennyetek csak - vette el az egyik vendégtől a pénz azt belerakta a kaszába és visszaadta a visszajárót - Na mennyetek - lökött meg engem egy kicsit
- Oké -adtam be a derekamat, ilyenkor kell látni Zayn-t. - Zayn elég lesz - szóltam rá és abba hagyta a láthatatlan dobolást és felállt a székről majd bejött a pult mögé - Anya de tényleg bírod majd? - kérdeztem óvatosan
- Persze édesem - mosolygott - Érezzétek jól magatokat - adott egy puszit nekem és megölelt, szorosan visszaöleltem. - Na drágáim mennyetek - küldött ki minket.
- Na akkor hova megyünk? - kérdeztem életem szerelmét és összekulcsoltam az ujjainkat
- Nem tudom, én sétálásra gondoltam utána meg, elmehetnénk hozzám és megnézhetnénk egy jó filmet? - kérdezte mosolyogva
- Nekem mindegy hogy hova megyünk csak veled legyek - öleltem meg
- Istenem de szeretlek Daphne - ölelt vissza és belepuszilt a hajamba
- Én is szeretlek - motyogtam a mellkasába, s mélyen beszippantottam Zayn édes illatát
- Akkor megyünk? - kérdezte kisfiú hangon
- Persze fiam - nevettem és előre szaladtam
- Hé, várj meg! - kiáltott és utánam szaladt, de én már csak alig hallottam.Óvatosan visszanéztem és nem láttam sehol Zayn-t. Mikorra visszafordultam két erős kar fonódott a derekam köré. - Na úgy látszik, utol értelek édesem - suttogta a fülembe, teljesen kirázott tőle a hideg.
- Ohh de kár - szontyolodtam el
- Mi a baj? - kérdezte aggódva és elém jött
- Az hogy........elkaptál - löktem el magamtól és elfutottam de nem futottam pár métert, mert Zayn megragadta a csuklómat és nevetve visszarántott.
- Na hova mész? - kérdezte csibészen
- Sehova? - kérdeztem mosolyogva
- Szerintem együnk egy fagyit - mutatott a fagyizóra
- Rendben együnk - bólintottam és Zayn összekulcsolta a kezünket s úgy mentünk a fagyizóhoz
- Szia - köszöntünk egyszerre Zayn-nel
- Sziasztok - mosolygott ránk a lány - Mit kértek? - kérdezte kedvesen

- Én egy csoki-epret kérek szépen - mondtam és Zayn-hez hozzá bújtam

- Én is ugyan ezt - ölelt szorosan Zaynie

- Rendben akkor ennyi lesz? - adta ide a tölcséreket, szerelmem kifizette a két fagyit és elindultunk a parkba.

*********

- Imádok veled lenni ugye tudod? - szólalt meg maci 5 perc néma csend után
- Igen tudom - mosolyogtam mint egy hülye - És te tudod hogy én mennyire imádok Csak veled lenni? - nyomtam meg a  " csak " szót
- Igen tudom édesem - imádom mikor engem így becézget - És azt remélem hogy tudod hogy én mennyire szeretem a gyönyörű, édes, szépséges barátnőmet? - kérdezte és lágyan megcsókolt, minden csókját imádtam de ezt imádom a legjobban, ebben benne volt minden.Mindent bele próbált adni és így akarta megmutatni hogy mennyire szeret.Elhittem neki, mert én is nagyon szeretem őt.
- Tudom Zayn én is szeretlek nagyon de nagyon - suttogtam ajkaiba és megcsókoltam.
- Elnézést - szólalt meg mellettünk egy hang - Kérhetnék egy aláírást és egy képet Zayn-től? - kérdezte egy olyan 12 éves lány. Szerelmem engedelmesen felállt egy aláírta a papírt és csinált vele is egy képet, mikor elment a lány egy csoport jött ide hogy készíthessen Zayn-nel egy képet.
- Te vagy Zayn barátnője? - röhögött egy lány
- Igen én lennék baj? - kérdeztem és felé fordultam
- Komolyan egy ilyen rondasággal jár? Engemet tuti hogy jobban szeret mint téged te fruska - nevetett a képembe
- Bocsi de lehet hogy nem vagyok tökéletes mint kegyed de........engem szeret Zayn és nem téged.Ha nem bírod ki hogy engem szeret akkor szerintem húzz haza és ne gyere vissza - vágtam neki agresszívan
- Nézd már milyen nagy pofád lett neked. - jött közelebb, Zayn addig persze adta az aláírásokat, a képeket.
- Képzeld el, hogy vissza merek bárkinek szólni.Húzz innen - mondtam 
- Rohadt ribanc - morogta és farkasszemet néztünk kb. 5 percig egymással és a csaj magát?! megkarmolta.A sebből persze elkezdett ömleni a vér. - Áááááá! Te kurva - kiáltotta a lány és fogta a sebet 
- Mi történt? - jött ide Zayn aggódva
- Édesem ez a ribanc megkarmolt, Zayn szakíts vele.Legyél az enyém - ment oda az ÉN pasimhoz és ott nyalizott neki
- Már bocs de - fogta meg a csuklómat és alaposan megnézte a kezemet maci - Én nem látok itt vért a szerelmem kezén viszont nálad elég sok van - nézett a csajra - Szóval egyértelmű hogy a barátnőmnek hiszek
- Mi? Egy ilyen lotyónak? - akadt ki a "ribanc"
- Meg ne próbáld még egyszer így hívni Daphne-t - nézett rá gyilkos szemekkel - Ja és szerintem menj el a kórházba mert még mielőtt elvérzel - mondta az utolsó szavát a drágám és elmentünk.De én még nem végeztem vele, ezért mellé mentem és a fagyit a hajába nyomtam.Plusz szét is kentem rajta.Édes a bosszú! Mi Zayn-nel meg nevetve kézen fogva mentünk haza.