8. Fejezet ~ A nyál és a beszélgetés

Köszönöm a +1 feliratkozást és a komikat Cappy! :3 Régen volt Ted szemszögéből a rész ezért most hoztam! :)) Remélem tetszik a rész, és komizni fogtok! Jó olvasást! Pusz: Fcinti2000

/Ted szemszöge\

Ajaj most lebuktam? "Persze hogy lebuktál te okos, a gazdád mikor meghallotta hogy te tudsz beszélni akkor nyomban elájult" mondta a fejemben egy kis hang. Oda mentem / kúsztam hozzá és megböktem az arcát az orrommal de semmi, nem kelt fel. Egy hirtelen ötlettel oda szóltam a szomszéd Macinak hogy segítsen felkelteni gazdit, mert én gyenge vagyok ehhez. Pár perc múlva itt is volt Maci. Maci egy jó nagy darab kutya.......egy szóval: Bernáthegyi kutya.
"Mit kell csinálnom Ted?" kérdezte és értetlenül a gazdira pillantott
"Fel kéne kelteni a gazdámat" böktem meg az orrommal megint az arcát
"Bízd csak rám" mondta és a fejét a gazdám feje felé lógatta. Egyszer azt vettem észre hogy Maci szájából a saját nyála csorog ki, és esik le a gazdám lecsukódott szemére. És egyre több és nagyobb nyálak borították be Louis arcát és folytak le róla, és kezdett ébredezni. Először párat pislogott mikor biztos belement az undorító nyál a szemébe mivel felszisszent és a szeméhez kapott, megdörzsölte az említett dolgot és végül teljesen látott elképedt. Elképedt mikor meglátta Macit, villám sebességgel pattant fel és szorult a falhoz. Asszem nem nagyon hiszi el hogy a saját kutyája tud beszélni..
"Gazdi jól vagy?" kérdeztem és néztem ahogyan undorodva törölte le az arcáról a nyált..
- Most komolyan álmodok és fúj - törölte le a szeméről a nyál tengert - A kutyám beszél, ez nem lehet igaz - nézett rám
"De igaz, én beszélek, értem az emberi nyelvet" kúsztam oda hozzá az ölébe raktam a fejemet
- De hát hogy Ted? - kérdezte
"Azt én se tudom, valahogy értem az emberi nyelvet"
- De mikor kezded el érteni az emberi nyelvet? Vagy......
"Azóta mióta megszülettem" válaszoltam tömören
- De hát akkor miért nem szólaltál meg?
"Azért mert nem akartam hogy hülyének nézzetek, és nem akartam hogy ilyen vizsgálatokra vigyetek mert azt hiszitek rólam hogy valamilyen űrlény vagyok"
- De hogy Ted! Én még akkor is szerettelek volna, ha még űrlény is vagy - mosolygott és megsimogatta a fejemet
"Ez hízelgő"  motyogtam
- Ted ez igaz...Akkor is szeretnélek, meg most is szeretlek téged - mondta Louis
"Én is szeretlek, gazdám" mondtam és egyszer csak lecsukódott a szemem.

/Louis szemszöge\

Azt hiszem mikor megtudtam hogy a kutyám beszél, megállt a szívem abba a pillanatba, és nem kaptam levegőt. Persze el is ájultam.....olyan 10 percre kifeküdtem, és utána, arra keltem hogy egy ilyen nagy Beethoven kutya az arcomba csurgatja a nyálát. Rögtön felültem és a falhoz mentem, gyorsan odapréselődtem. Mint egy félős kisgyerek, lehet hogy nem vagyok 6 éves de félni féltem. Nyeltem egy nagyon és megszóltam. Kikérdeztem a kutyámat hogy hogyan lett ilyen. De nem tudta. Éppen megakartam szólalni, mikor egy ajtócsapást hallottunk és a kutyák hangos ugatását. Felkeltem a földről és akkor ért ide a nő, aki megmutatta nekem hogy merre van Ted.
- Uram, kérem a kutyának pihenésre van szüksége, és nem sokára meg kell vizsgálni a kutyáját - magyarázta a hölgy. Kinyitotta a kennelt, megragadta a kezemet és kirángatott onnan.
- Kérem, tudok egyedül is menni, nem kell segítség - téptem ki a kezemet a fogságából - Haver holnap jövök - mosolyogtam a fekvő néző kutyára, utoljára néztem meg őt és elindultam kifele. Kiléptem az épületből és a kocsim fele vettem az irányt. Elővettem a zsebemből a kocsikulcsot és kinyitottam az autót. Beültem a kocsimba, és elindítottam.