Sziasztok! Mára hoztam a részt, nem mondok semmit, ezért jó olvasást! Pusz: Fcinti2000
- Eleanor elhozom és kész, nem fog bántani Ted ha ott vagyok - jelentettem ki, már vagy fél óránát ezen veszekszünk.
- Jól van az csinálsz amit akarsz - pufogott
- Eleanor ne haragudj rám - mentem oda hozzá - De meg kell értened, hogy Ted gyerekkorom óta a családtagom, és azt szeretném hogy újra a kutyám legyen - fogtam meg a kezét
- Megértem csak félek tőle Louis - hajtotta le a fejét
- Nem kell tőle, életem. Nem fog téged bántani. Ígérem! Nem fog téged bántani és tudod miért nem?
- Miért? - kérdezte
- Mert tudja Ted ha téged bánt akkor nekem hatalmas fájdalmat okoz, és ismerem őt. Okos kutya és nem szeretne fájdalmat okozni nekem. Ahogy én se neki. Ezért nem szeretném hogy ott legyen. És főleg 6 éve nem láttam őt. Azt hittem hogy meghalt szegény - hajtottam le a fejemet, éreztem hogy a szememet elönti a könnyek. (Igen, még fiú létemre is sírok.)
- Jaj Louis, ezt nem tudtam
- Semmi baj szívem, csak tudod nagyon fontos nekem Ted, régen még akkor is nagyon fontos volt nekem, és amikor eltűnt Ted akkor úgy éreztem hogy nincs senki mellettem. Most meg itt van. Szeretném haza vinni szegényt, tuti hogy ha haza engednek jóba lesztek. Csak fogadt el őt, és ne gondolj úgy rá hogy ezt tette veled - mutatott a bekötött lábamra, igaza van neki. Tudom hogy ő tette ezt velem, de ő csak egy kutya. Biztos megijedt tőlem és akkor a támadásra folyamodott. Óvatosan megfogtam Louis kezét és belenéztem a kék íriszeibe.
- Jó, vidd haza őt. Ha ennyire fontos neked Ted akkor elfogadom őt. De! Csak miattad - mondtam
- Köszönöm El! Szeretlek - csókolt meg, mosolyogva visszacsókoltam. A csodás pillanatot az orvos zavarta meg.
- Bocsánat hogy megzavartam ezt a pillanatot, de Mr.Tomlinson már 10 perce lejárt a látogatási idő. Kérem szépen hogy távozzon, holnap megint meglátogathatja a barátnőjét - ekkor a doki a szemével engemet kezdett el nézni
- Jó rendben...szia El - csókolt bele a hajamba Louis - Holnap jövök - mosolygott és kiment a kórtermemből
- Hogy tetszik lenni Miss. Calder? - kérdezte a doki
- Jól vagyok köszönöm - feleltem
- Eleanor ne haragudj rám - mentem oda hozzá - De meg kell értened, hogy Ted gyerekkorom óta a családtagom, és azt szeretném hogy újra a kutyám legyen - fogtam meg a kezét
- Megértem csak félek tőle Louis - hajtotta le a fejét
- Nem kell tőle, életem. Nem fog téged bántani. Ígérem! Nem fog téged bántani és tudod miért nem?
- Miért? - kérdezte
- Mert tudja Ted ha téged bánt akkor nekem hatalmas fájdalmat okoz, és ismerem őt. Okos kutya és nem szeretne fájdalmat okozni nekem. Ahogy én se neki. Ezért nem szeretném hogy ott legyen. És főleg 6 éve nem láttam őt. Azt hittem hogy meghalt szegény - hajtottam le a fejemet, éreztem hogy a szememet elönti a könnyek. (Igen, még fiú létemre is sírok.)
- Jaj Louis, ezt nem tudtam
Eleanor szemszöge:
Mikor Louis elmondta nekem hogy mennyire fontos neki ez a kutya, nem tudtam haragudni arra a kutyára, egyszerűen nem.
- Jaj Louis, ezt nem tudtam -mondtam halkan- Semmi baj szívem, csak tudod nagyon fontos nekem Ted, régen még akkor is nagyon fontos volt nekem, és amikor eltűnt Ted akkor úgy éreztem hogy nincs senki mellettem. Most meg itt van. Szeretném haza vinni szegényt, tuti hogy ha haza engednek jóba lesztek. Csak fogadt el őt, és ne gondolj úgy rá hogy ezt tette veled - mutatott a bekötött lábamra, igaza van neki. Tudom hogy ő tette ezt velem, de ő csak egy kutya. Biztos megijedt tőlem és akkor a támadásra folyamodott. Óvatosan megfogtam Louis kezét és belenéztem a kék íriszeibe.
- Jó, vidd haza őt. Ha ennyire fontos neked Ted akkor elfogadom őt. De! Csak miattad - mondtam
- Köszönöm El! Szeretlek - csókolt meg, mosolyogva visszacsókoltam. A csodás pillanatot az orvos zavarta meg.
- Bocsánat hogy megzavartam ezt a pillanatot, de Mr.Tomlinson már 10 perce lejárt a látogatási idő. Kérem szépen hogy távozzon, holnap megint meglátogathatja a barátnőjét - ekkor a doki a szemével engemet kezdett el nézni
- Jó rendben...szia El - csókolt bele a hajamba Louis - Holnap jövök - mosolygott és kiment a kórtermemből
- Hogy tetszik lenni Miss. Calder? - kérdezte a doki
- Jól vagyok köszönöm - feleltem
Ted szemszöge:
" Maci ezt te nem érted " akadtam ki, már két napja nem jött be hozzám a gazdi és rettentően hiányzik. Pedig megígérte hogy bejön.
" Tudom nem értem ezt, mert nekem nincs gazdám, aki meglátogatna engem. " mondta Maci
" Maci majd fog jönni egy család aki szeretni fog téged " mondtam neki
" Tényleg? Biztos? " nézett a a szemembe
" Tuti hogy jönni egy fog egy család érted " mondtam és elmosolyodtam
- Erre jöjjön...a kutyája már nagyon várja önt - hallottam meg a csaj hangját és két cipő lépteket, ajtó nyitódás és a többi kutya elkezdett "beszélni" mármint ugatni. Elég furcsa dolgokat mint pl " Kérlek vigyél el innen, bármit megteszek. Csak vigyél el innen! ", " Csak gyere közelebb, letépem a karodat" majd egyre közelebb hallottam a lépteket, sőt azt hiszem hogy hozzám jönnek.
- Itt is vagyunk Mr. Tomlinson - várjunk Tomlinson? Akkor a gazdám jött hozzám!!
- Köszönöm szépen - mondta és kinyitódott a "ketrecem" ajtaja és megláttam az én szeretett gazdámat. - Szia haver, sajnálom hogy nem jöttem de nagyon sok dolgom volt. De most itt vagyok és egy nagyon hírrel jöttem - kacsintott és a háta mögött előhúzott az én régen látott pórázomat
" Hova megyek? " kérdeztem
- Hazaviszlek, haver! Vagyis hozzám, velem fogsz lakni - mondta és közelebb jött hozzám. A nyakamra akasztotta a pórázt és mosolyogva akart kihúzni a ketrecből. Nem akartam elmenni, nem akartam itt hagyni Macit. Maci felé fordultam aki aprót bólintva megszólalt.
" Hiányozni fogsz haver, remélem hogy jó sorsod lesz a volt gazdáddal " mondta és lefeküdt a földre, lehunyta szemeit és pihent. Hát igen, Maci nem éppen annyi éves mint én. Sokkal öregebb mint én.
- Gyere Ted! Mi van, nem akarsz velem jönni? - térdelt le Louis és a szemeivel engem fürkészett és simogatott
" Megyek gazdám, megyek. " mondtam
Gazdám felállt és a kezébe a pórázommal kivezetett a ketrecemből. Végig sétáltunk a folyosón ahol a kutyák csomószor belém szóltak. De nem törődtem vele, mivel én szabad leszek, nem úgy mint ők. Gazdi kitárta az ajtót és előre mentünk. Egy pultnál megálltunk és láttam hogy Louis valamit aláírt egy papíron. Mikor végzett vele, elköszönt a nőtől és elindultunk az ajtó felé. Boldogan mentem előre. Örültem annak hogy újra végre a legjobb barátommal lehetek. Majd oda értünk az ajtóhoz. Gazdám kinyitotta az ajtót és a friss levegő megcsapta az arcomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése